A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

KRUPA András: Kétnyelvű népi történetek Bükkszentkeresztről

ki akarták lesni fiatal fiúk, hogy körülállták a házat, és hogy meglessék a madarat éjszaka, hogy mikor hozza a kincset. Dehát nem látták meg! Zmora 15a) Zmora. Totu zmoru tak hovorili, že to oňi nevideli, že čo je zmora. To len že v noci sedla dakemu na prs a cicala. Abo že tiskala. Abo paru zahitila. (Aká bola?) Ja to ňeznam. 15b) Hat a zmorát, azt én nem tudom, azt azt mondták, hogy az valami egy olyan lény volt, vagy mi volt, mondták azt is, hogy olyan alakú, mint a macska, mondták azt is, hogy láthatatlan, csak hogy alvó embernek vagy alvó gyereknek a mellére ült, és hogy akkor azt úgy elnyomta a légzőszerveit, meg hogy ilyen betegséget, hogy majd megfúlt. Ezt mondták zmorának. A megfogott ruhadarab — keresztrabló 16a) Potom išli te parobci, išli do kŕčmi, do hostinca. Hostinec sa volal. No tak pili. Na vtedig jeden vinajšol, že: — No, kdo bi išol kolo cintorínu? Bo vtedig se bars báli lüde, take bohabojné lüde buli, že tam bosorki hoďa. A jeden se stanul, že on ide: — No, ja idem do cintorína za peť litra vina. — No, idz! Ta išol on za peť litre vina do cintorína. A bul taki kameni križ. Ňevem, čo to mal. A to kruťil dluho, dluho, do takim to otkruťil, tak to dluho bulo. A to čo v krčme čo buli, tak že: — Dobre, lud'e, poďme, bo už tim nedobre se povod'ilo tam, už tim dačo je, bo dluho iďe. No ale zebrali sa, aj kceli isť, ale na to priš Lajči s križem: — Na, tu maťe, ni ! Tak vino bulo. Hneď peť litre vina, pan Mičung! Davajťe! Tak dal aj peť litre vina. A to vipili. No a druhi vedro tam bulo, čo nahistal, bo do pivnici hoďil a vše nahistal, že keď budú pitať hlapci, ta nak ma. No ale to taki stari Židek bul, Žid, to aj zaspal tam. Na stolku seďel vše na pulnoci ta. No a vtedig jeden, taki friški parobek bul: — No čekajťe piť, bo se to už minulo! - No každi si svoj pohár a hitro došol - No, každi nak si naberá a hitro vipiť! A pekne vedro dal nazad. No, ale už vina ňeňi zas. Tak zbudzťe pan Mičunga. — Pan Mičung nak stavajú, nak doňesu vina. — No dobre, šak je tu vina ešči! — Ďe maťe? Šak je prazno vedro! No ale Mičung neznal, že či bulo, či ňebulo vino. Doňesel aj druhé. No, zas doňesel druhé vino. Tam pili hlapci, kim se ňepopili. 16b) (A legények) aztán mentek kocsmába. Ott ittak, ettek, ha vót mit, és mikor teleszíttak magukat, no, azt mondja, egyik kitalálta: — Ki fog menni a temetőbe éjfélkor? Az kap öt liter bort! De nem mert egyedül menni még a temető fele se senki se akkoriba. No és egy legény, az meg ajánlkozott: — No, én kimegyek. De öt liter bor legyen! — No, eriggy! Hát kiment a temetőbe, és nagyon sokára gyött. Hát a többiek azt mondják: — Hát ez az ember mán nem él. Evvel mán valami van. Ezer mennünk kell minnyájunknak. Hát menni kéne! — azt mondja — mer csakugyan mán itt lett vóna a temetőbül. De aki kiment a temetőbe, hat olyan betonkeresztül tört, oszt abba acéldrót vót, még azt törte össze-vissza, soká tartott. No de mán a kocsmábul készülődtek, mentek. Ő meg zupp, begyött, hozta a hóna alatt. — Hozzon öt liter bort! 505