A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

FEHÉR József: Az erdőbényei kőfaragó mesterség története

4. kép. Faragott kapuoszlop 5. kép. Lépcső korlátja mellvédfalakkal együtt 10,20 m, teljes hossza 22 m. A mellvédfalak magassága a hídpálya fölött 1,10 m, felső éleinek vonala egyenes és vízszintes. A vízfolyás felőli északi oldalon a híd homlokfalát a két mederpillér háromszög alakú toldata tagolja, az ellenkező oldalon a homlokfal sík. A pillértoldatokon fedkövek vannak, mint ahogy a mellvédfalakat is bizonyára fedkövek takarhatták valamikor. A híd északi homlokfalán a köveket az idő szürke patinával vonta be. A falazatok jó állapotban vannak, csupán a kelet felőli mederpillért mosta alá a patak. De a buja növényzet már itt-ott kiüt a falakon. A Holt-pataknak nevezett vízfolyás, más néven Malomárok, kis víznél csak a keleti nyílás alatt folyik, ilyenkor a másik két nyílás alá be lehet menni - illetve bújni, - mert a patakmeder oly mértékben feliszapolódott, hogy a boltvállak el vannak temetve. A híd építésének története felderítetlen. Támpontul vehető azonban, hogy az 1833. évben készült Zemplén megyei hídösszeírásban a híd háromnyílású kőhídként van felvéve. (Pons lapideus as trés apperturas singula= 3° in latitudine, 5 org. longus exstructus habetur...)" Az eddig ismertetett kőemlékek - várak, templomok, kastélyok, hidak - építésének közös jellemzője, hogy építésük pontos idejét nem, vagy csak hozzávetőlegesen tudjuk, valamint az, hogy a kőfaragómesterek kilétét - egy-egy kivételével - nem ismerjük. Annyi bizonyos, hogy a királyi, főúri, egyházi építkezésekhez külföldi mestereket hívtak meg olyan területekről, ahol már évszázados hagyománya volt a kőépítkezésnek: elsősorban Eszak-Itáliából, Franciaországból és az osztrák birodalom tartományaiból. 451