A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

LUKÁCS László: Gunda Béla és az európai néprajztudomány

doktori fokozatot nyerte el 1961-ben. 1965/66-ban az Egyesült Államokban, mint Fordösztöndíjas, Kaliforniában és Arizonában az indiánok növénytermesztésével és állattartásával kapcsolatban végzett adatgyűjtést. Gunda Béla, elméleti igényessége mellett, a néprajzi anyag helyszíni gyűjtését, feldolgozását, elemzését tartotta fő feladatának. Gyűjtőútjai során az egész magyar nyelvterületet bejárta az Őrségtől Moldváig, Zempléntől a Szerémségig, Szatmártól Gyimesig, de a horvátok, ruszinok, szlovákok és a románok körében is végzett terepmunkát. Kutatóúton járt Ausztriában, Bulgáriában, Csehszlovákiában, Finnországban, Jugoszláviában, Lengyelországban, Németországban, Olaszországban, Romániában, Svédországban, Törökországban. 1981-ben a Lindner-Hellas vállalat támogatásával Naxos, Kréta, Carpathos görög szigeteken tett tanulmányutat. Mindig nagy súlyt helyezett az ún. kis etnikumok (dobrudzsai tatárok, pomákok, karakacsánok, huculok) tanulmányozására. Gyűjtőútjainak eredményességét bizonyítják könyvei, tanulmányai, úti beszámolói és sok tízezer fényképfelvétele. Munkái, publikációi közül Néprajzi gyűjtőúton (1956), Ethnographica Carpathica (1966), Ethnographica Carpatho-Balcanica (1979) és Rostaforgató asszony (1989) című könyvei a legjelentősebbek. Akadémiai székfoglalója Hagyomány és európaiság címmel jelent meg 1994-ben. További tanulmányai, cikkei, könyvismertetései szinte felsorolhatatlanok. 1971-ben a debreceni Egyetemi Könyvtár egy 63 oldalas kiadványban tette közzé 1929-1971 között írt műveinek bibliográfiáját. Az 1970-1980, majd 1981-1995 közötti időszak szakirodalmi termésének bibliográfiája az Ethnographiában jelent meg (XCII. 1981; CVI. 1995). Ebből a valamennyiünket lenyűgöző életműből kell kiválasztanunk a tudományos elveit, eredményeit leginkább tükröző megállapításait. A tudományos munka eredményességét nagyon is befolyásoló módszerek kérdése egész pályafutása során foglalkoztatta. Az európai etnológia irányzatai közül a funkcionalizmust a történetiség, főként a történeti ökológia szempontjaival egészítette ki. Tanulmányaiban kifejtette, hogy a népi műveltség egésze vagy annak egyes elemei történeti fejlődés eredményei. A közép-európai ember korábbi természetes életkörülményeit jól tükrözik Gunda Béla etnobotanikai és kulturális ökológiai szemléletű néprajzi tanulmányai, amelyekre emlékülésünkön Sárkány Mihály előadása hívja fel a figyelmet. A magyarság, a magyar kultúra és tudomány jövőjével kapcsolatban azt tanultuk Gunda Bélától, hogy Európa talaján és Európa történetében nem vagyunk halottak, akiket életre ítéltek. A hazai és a külföldi kongresszusokon, konferenciákon, szimpóziumokon nagy hatású előadásaival hívta fel a szakmai közvélemény figyelmét a magyar néprajztudomány eredményeire. Többek között részt vett és előadást tartott: a Nemzetközi Antropológiai és Etnológiai Kongresszusokon (Koppenhága, 1938; Párizs, 1960; Moszkva, 1964), a Finnugor Kongresszusokon (Helsinki, 1965, 1980; Syvtyvkar, 1985; Debrecen, 1991), az Északi Etnológus Kongresszuson (Röros, Norvégia, 1963), a Német Etnológiai Társaságok Kongresszusán (St. Augustin bei Bonn, 1967), a Jugoszláv Etnológusok Kongresszusán (Ljubljana, 1975), az Ethnomedizin Kongresszuson (Hamburg, 1980), a Balkáni Folklór Kongresszuson (Skopje, 1977), a Délkelet-Európái Kongresszuson (Isztambul, 1979; Belgrád, 1984), a Nemzetközi Hungarológiai Kongresszuson (Bécs, 1986), a Nemzetközi Ethnographia Pannonica Szimpóziumon (Székesfehérvár, 1987). Részt vett több hazai, külföldi és nemzetközi folyóirat, évkönyv szerkesztésében: Ethnographia (Budapest, 1941-44: szerkesztő, majd szerkesztő bizottsági tag, 1992-től főmunkatárs) Kodály Zoltán Emlékkönyv (Budapest, 1943: szerkesztő) Erdélyi Néprajzi Tanulmányok (Kolozsvár, 1944-1947: szerkesztő) 419