A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)
LUKÁCS László: Gunda Béla és az európai néprajztudomány
Acta Ethnographica Hungarica (Budapest, 1953-1986: szerk. biz. tag, 1986-tól főszerkesztő) Műveltség és Hagyomány (Debrecen, 1960-1976: szerkesztő) Hungárián Studies (Budapest, 1980-tól szerk. biz. tag) Folk-liv (Stockholm, 1939-1943: szerk. biz. tag) Demos (Berlin, 1960-tól szerk. biz. tag) Ethnologia Europaea (Párizs, Münster, Koppenhága, 1967-től szerk. biz. tag) Études Finno-Ougrienne (Párizs, 1964-től szerk. biz. tag) Ethnomedizin (Hamburg, 1982-től szerk. biz. tag) International Journal of Sociology (New York, 1976-87: szerk. biz. tag) Szerkesztői tevékenységére a koronát 1984-ben az Akadémiai Kiadónál megjelent The Fishing Culture ofthe World című, 1253 oldalas kötettel tette föl, amelybe 56 szerző írt tanulmányt Új-Zélandtól Írországig. Ez a hatalmas etnológiai, kulturális ökológiai és folklórkötet rendkívül széles körű nemzetközi szervezőmunkát kívánt a szerkesztőtől. Ugyanebben az időszakban szerkesztette Gunda Béla a Beitrage zur Volksarchitektur in Mittel- und Osteuropa című tanulmánykötetet is, amely az Acta Ethnographica XXXI. köteteként látott napvilágot 1982-ben. A Nemzetközi Kárpát-Balkán Bizottság tervmunkájaként készült kötetbe lengyel, szlovák, cseh, magyar, horvát, szlovén, román, ukrán, lett és észt néprajzkutatók írtak népi építészeti tanulmányokat. Korábban Gunda Béla kezdeményezte, javasolta az Akadémiai Kiadónak a Viehzucht und Hirtenleben in Ostmitteleuropa (Budapest, 1961), a Viehwirtschaft und Hirtenkultur (Budapest, 1969), és a Getreidebau in Ost- und Mitteleuropa (Budapest, 1972) című, szintén nemzetközi szerzőgárdát felvonultató tanulmánykötetek megjelentetését. Ebben a műfajban utolsó kezdeményezése a Néprajzi Múzeum-beli tanítómestere emlékének szentelt Ideen, Objekte und Lebensformen, Gedenkschrift für Zsigmond Bátky (Székesfehérvár, 1989) kiadása volt. A magyar népi műveltség egy-egy területét, témáját a külföld számára magas szinten bemutató idegen nyelvű tanulmánykötetek kiadására minden időben, de különösen napjainkban nagy szükség volna. Aktívan részt vett a különböző magyar és külföldi tudományos társaságok munkájában. A Magyar Tudományos Akadémia igen későn, csak a politikai rendszerváltás folyamatában, 1990-ben választotta levelező, majd 1991-ben rendes tagjai sorába. Hosszú évtizedeken keresztül tagja, elnöke volt a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Bizottságának és a Tudományos Minősítő Bizottság néprajzi, folklór és zenetudományi szakbizottságának. A Magyar Néprajzi Társaságnak 1932-től tagja, 1938-1943 között titkára, 1955-1964, 1967-1982 között alelnöke, majd belföldi tiszteleti tagja volt. Tiszteleti tagjává választotta az Anthropologische Gesellschaft (Bécs, 1970), a Svéd Királyi Gustav Adolf Akadémia (Uppsala, 1973). A következő társaságok levelező, választott tagsággal tisztelték meg: Finnugor Társaság (Helsinki, 1942), Société Finlandaise d'Archéologie (Helsinki, 1959), Kalevala Társaság (Helsinki, 1959), Finn Irodalmi Társaság (Helsinki, 1984,) Österreichische Ethnologische Gesellschaft (Bécs, 1980), Vérein für Volkskunde in Wien (Bécs, 1940), Gesellschaft für Vor- und Frühgeschichte (Bonn, 1985), Arbeitsgemeinschaft Ethnomedizin (Heidelberg, 1984). Számos hazai és külföldi kitüntetése közül a Finn Oroszlán Lovagrend első fokozata (1970), a Herder-díj (1978), a Pitré-aranyérem (1988), debreceni díszdoktorsága (1988) és díszpolgársága (1993) a legjelentősebb. Gunda Béla életművének áttekintése után joggal merül fel a kérdés: kik, milyen irányzatok, iskolák hatottak szemléletére, módszerére? Tanárai, mesterei közül Teleki Páltól, Bátky Zsigmondtól európaiságot és magyarságot, tudományos igényességet ta420