A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

LUKÁCS László: Gunda Béla és az európai néprajztudomány

GUNDA BÉLA ÉS AZ EURÓPAI NÉPRAJZTUDOMÁNY LUKÁCS LÁSZLÓ Gunda Béla 1911. december 25-én született Temesfüvesen (Temes m., ma Romá­nia). A karácsonykor született gyermekről népünk úgy vélekedik, hogy szép, boldog élet vár reá. Gunda Béla eredményekben gazdag életművének ismerete megerősíteni látszik ezt a vélekedést. Családja mindkét ágon Békés megyei. Édesapja, Gunda Mihály, ura­dalmi alkalmazott, kiváló állattenyésztési szakember, előbb a Békés megyei pusztákon, majd az 1920-as évek közepétől Martonvásáron (Fejér m.), a mintagazdaságként kezelt Dreher-uradalomban dolgozott. Gunda Béla elemi iskoláit Békésszentandráson és Szar­vason végezte. Szarvason, református hitoktatás hiányában, evangélikus hittanra járt, itt ismerkedett meg a szlovák nyelvvel, mivel abban az időben Szarvason az evangélikus hitoktatás és az istentiszteletek nyelve a szlovák volt. Polgári iskolába Budafokon járt, illetve annak egyik osztályát magántanulóként végezte. Egy évig a Martonvásár melletti Tordason (Fejér m.) lakott szlovák nevelőszülőknél, mivel a magánvizsgára egy itt élő nyugalmazott polgári iskolai tanár készítette fel őt és diáktársát, egy uradalmi gazdatiszt fiát. A szlovák nyelvvel, egy szomszéd nép nyelvével így már gyermekkorában megis­merkedett, ami jó alapot teremtett számára a más nyelvekhez, népekhez és kultúrákhoz (francia, német, svéd, román, angol) való közeledéshez. Budapesten a Márvány utcai Kossuth Lajos Felső Kereskedelmi Iskolában végezte a középiskola felső négy osztá­lyát, ahol 1930-ban érettségizett. Osztályfőnöke Mády (Hilscher) Zoltán, az 1930-as években a kemsei, sárpilisi falukutató táborok, Komárom megye gesztesi járásában a közigazgatás és az emberek témában végzett kutatások fő szervezője, utóbb a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen a kelta nyelv tanára volt. A francia nyelvet és a francia kereskedelmi levelezést a középiskolában Gyergyai Alberttől, az Eötvös Loránd Tudományegyetem későbbi francia irodalom professzorától tanulta. Gyorsírást is tanult, amit későbbi néprajzi terepmunkája során gyűjtőnaplóiban is gyakran alkalmazott. A kereskedelmi középiskolából egyenes út vezetett a budapesti Közgazdaságtudo­mányi Egyetemre, illetve annak átszervezése után a József Nádor Műszaki és Gazda­ságtudományi Egyetem Közgazdaságtudományi Karára, ahol kilenc féléven át földrajz-kémia, vegyiáruismeret szakos hallgatóként előbb geológusnak készült, majd Teleki Pál földrajzprofesszor, a későbbi miniszterelnök előadásainak hatására ember­földrajzzal és néprajzzal kezdett foglalkozni. Egyidejűleg nyolc féléven át hallgatója volt a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának is, ahol a földrajz, geológia mellett szlavisztikát, balkáni és keleti filológiát (török, albán), magyar nyelvészetet, régészetet, őstörténetet és Györffy István egyetemi magántanártól néprajzot tanult. Tanárai közül a filológiai munka terén nagy hatást gyakorolt rá Melich János szlavista, Gombocz Zoltán magyar nyelvész és Tagliavini Carlo albán nyelvész. Nem szerzett kereskedelmi iskolai tanári oklevelet, hanem a Közgazdaságtudományi Karon Teleki Pálnál gazdasági földrajzból, Györffy Istvánnál néprajzból, Kovács Fe­rencnél gazdaságtörténetből doktori szigorlatot tett 1936-ban. Doktori disszertációját az 417

Next

/
Oldalképek
Tartalom