A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)
CSÍKI Tamás: Az I. világháború gazdasági hatásai, a miskolci izraelita nagypolgárság az 1920-as években
gyár Rt. elnöke lett (a korábban létesített Tésztaárugyár Rt. üzemét átvéve), ahogyan az igazgatótanácsban is az izraelita nagykereskedőké volt a vezető szerep. 3 Vagy szintén zsidó érdekeltségű volt az 1918-ban létrehozott Miskolci Cukorkagyár Fischer Sámuel Rt., amely az előbbinél jóval szerényebb alaptőkével (150 000 koronával) és kevesebb részvényessel jött létre. 4 A kereskedelmi nagyvállalatok közül a világháború alatt alakult meg Miskolcon a Forgalmi Rt., kiterjedt feladatkörrel: célul tűzte ki ugyanis ipari és újabb kereskedelmi vállalatok alapítását, mások támogatását és képviseletét s természetesen üzleteik lebonyolítását is. 5 A Borsod-miskolci Hitelbank alapította meg 1917-ben a Miskolci Mezőgazdasági Rt.-t, amelynek vezérigazgatója (miként a banké) az izraelita Koós Samu volt, s az igazgatóság is szinte kizárólagosan a zsidóság képviselőiből állt. 6 (A bankok közül 1916-ban kezdte működését a világháború alatt elsősorban lombardkölcsönöket nyújtó Miskolci Bank Rt., amelynek főrészvényesei között ugyancsak számos izraelitát találhatunk. 7 ) Az egyes élelmiszer- és könnyűipari ágazatok mellett a beruházási iparokhoz kapcsolódó építőipari vállalkozásoknak teremtett konjunktúrát a háború. Az ezek között lévő izraelita vagy ilyen többségű cégek általában később alakultak, mint az előző csoportban látottak (ezért kisebb termelési tapasztalatokkal, üzletkörrel és tőkével rendelkezhettek), így erőteljesebben voltak kitéve a hadikonjunktúra összeomlásának, a kereslet látványos összeszűkülésének. Ezt jelzi az 1915-ben alapított Fa- és Kőipar Rt., amely nem lehetett hosszú életű (felszerelését az említett Miskolci Konzervgyár vette át), az 1917-ben létrehozott Hernád-völgyi Erdőipar Rt. viszont már a világháború utáni időszak egyik fontos vállalkozásává vált. (Ennek legnagyobb részvényesei között ugyancsak előkelő helyet foglalt el a zsidó polgárság: Neumann Adolf, Neumann D. Sándor stb. 8 ; s ezen alapításokkal párhuzamosan joggal említhetjük az egész kamarakerület felfutó fakereskedelmét, éppen az izraelita kereskedők jóvoltából.) Az eddigi példák mutatták, hogy a háborús konjunktúra hatására azok a tendenciák, sajátosságok erősödtek fel, amelyek már a megelőző évtizedekben is egyre jellemzőbbé váltak az izraelita nagytőke gazdasági szerepvállalásában. Ilyen tényező pl. a vertikális integráció bővítése (újabb vertikumok létrehozása), ami a vállalatok stabilabbá tételét, eredményesebb alkalmazkodását jelenthette a gyorsan változó konjunkturális feltételek között; az egyes bankok gazdasági tevékenységének növekedése, immár a közvetlen vállalatalapítások révén, ami a banktőke leghatékonyabb visszaáramlását biztosíthatta a termelői ágazatokba s a kereskedelembe, hozzájárulva ezen szektorok fejlődéséhez és modernizációjához is; vagy ilyen tényező a részvénytársasági forma további terjedése, ami az izraelita kis- és középtőkék hatékonyabb összegyűjtését tette lehetővé, s a kisegzisztenciák számára is gazdasági (vállalkozói) tevékenységet kínált. Persze ezek a kedvező változások és feltételek, a haditermelés összeomlásával párhuzamosan, sok esetben ideiglenesnek bizonyultak (elsősorban azokon a területeken, ahol az izraelita tőke pozíciója gyengébb volt, s nem tekinthetett vissza nagyobb, erősebb hagyományokra), máshol viszont (pl. egyes élelmiszer- és könnyűipari ágazatokban s az ezekhez kapcsolódó kereskedelemben) tartósabbnak bizonyultak, s a világháború után is jellemzőek maradtak. (Ezzel összefüggő tendencia, hogy a háború alatt induló vállalatok egy része csupán 3 Uo. 1204. 4 Uo. 1202. 5 A Forgalmi Rt. alapszabályai. Miskolc 1920. 3-4. 6 MPC 1922-23. 1204. 7 Uo. 1193. 8 Uo. 1199., 1201. 290
