A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 35-36. (1997)

RÉMIÁS Tibor: Miskolc mezőváros 18. századi lakóinak jogi státusa és rétegződése (a Miskolc monográfia vonatkozó fejezetének tervezete)

tokát a római katolikus schematizmusokból. A miskolci reformátusok lélekszáma az 1816. évihez képest, amely 13 792 fő volt, a következőképpen alakult: 1819-re 15 259 főre emelkedett, majd némi stagnálás tapasztalható, ha hihetünk a források igazságtartalmában, 1822-ben 15 137 főt állapítottak meg. A miskolci reformátusok kimutatott létszámát hajlamosak vagyunk a követett tendencia alapján elfogadni, kizökkenést pusztán az jelent számunkra, hogy egy 1819. évi helyi összeírás szerint a város református lakossága jóval kevesebbnek lett feltüntetve. A városról szóló történeti szakirodalomban eddig teljesen megbízhatónak tűnt az 1819. évi református népszámlálás. Az általunk követett vizsgálati mód szerint arra a következtetésre jutottunk, hogy az 1819. évi református összeírás által kimutatott 9290 fős református lakosság kevésnek mondható. Az eddigi kutatókat az tévesztette meg, hogy Losonczi /ózse/dispensator (az összeírást irányító megbízott) kimutatásában nemesekre és nemtelenekre, emellett nemek szerinti bontásban is megadja az összeírás eredményét. Összesítése alapján, a bejegyzés szerint: „1819 Esztendőben a Miskoltzi Reformáta Szent Eklésiában lévő Lelkek summás ki húzása: Famíliák száma: Nemesek: 1087, Nemtelenek: 1254, Lelkek neme és száma: Nemesek: Férfiak 2103, Asszonyok 2061, Nemtelenek: Férfiak 2568, Asszonyok 2558. Összvességgel: 9290."

74 Úgy véljük továbbra is, hogy az 1819. évi összesítésben az összeírok nem végezték el körültekintően a rájuk bízott feladatot. Teljesen elképzelhetetlen, hogy 3-4 év alatt 4-5 ezer fővel szaporodott volna a miskolci református felekezetűek száma. A 15 ezer fő körüli református létszám nagyobb időegységben vizsgálva állja meg a helyét. Tovább lapozva a római katolikus schematizmusokat, nemcsak a fent említett reformátusok létszáma tekinthető objektívnek, hanem mindez elmondható az evangélikusok és az izraeliták esetében is. Az 1816. évi 1175 fős evangélikus létszám 1819-re 1381 főre emelkedett, és három évvel később, 1822-ben 1392 fő kimutatásában realizálódott. A későbbi adatokat is figyelembe véve a miskolci evangélikusok létszámának megállapítása itt is helyesnek mondható. Az izraeliták esetében az 1816-ban kimutatott 285 fő, 3 évvel később 398 főben, 1822-re 362 főben került kimutatásra. Ez a létszámkimutatás sem tekinthető túlzónak a központi táblázatunkból is ismert 1825. évi adat láttán. Egy gondolat erejéig térjünk még vissza a helyiek 1819. évi református összeírására. Az itt kimutatott 10 ezer fő alatti református létszám még abból a szempontból is alacsonynak mondható, hogy az anyakönyvek tanúságai szerint ebben az időszakban a születések száma mindig több volt, mint a halálozásoké. Vagyis a református létszám folyamatos növekedésében akadály e tekintetben sem volt. Marjalaki Kiss Lajos volt az, aki a református egyház 1781-től kezdődő anyakönyveit vizsgálat alá vette. Arra a következtetésre jutott, hogy 1781-1790, 1791-1800, 1801-1810, 1811-1820 között évenkénti vizsgálattal, de évtizedenként is mindig több volt a születések száma, mint a halálozásoké. A természetes szaporulat pedig a megadott 10 évenként 554, 309, 35 és 138 fő, összesen 1036 fő volt. Mindez szintén annak a bizonyítéka, hogy a reformátusoknál a természetes szaporulat nem volt annyira nagy, hogy 3-4 év leforgása alatt több ezer fővel is emelkedhetett volna.

75 Táblázatunk utolsó adatsora Nagy Lajos 1825. évi statisztikája, amit Kovács Alajos Miskolc esetében pontosnak és követendőnek tekint. Az itt közölt adatoknak annyi a 74 Marjalaki Kiss L., 1931. 6. vagy HOMHTD 73.911.43. 75 Marjalaki Kiss L., 1931. 7. vagy a természetes szaporulat részletes, táblázatos kimutatásait 1781 -tői 1929-ig éves bontásban lásd: Marjalaki Kiss L., 1929. 10-11. 128