A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

VIGA Gyula: Tájforduló társadalom (Megjegyzések a kultúra ökológiájához)

Az időszaki szőlőmunkások, fuvarosok, a Balkán, Galícia és más területekről érkező különféle borkereskedő népcsoportok (görögnek nevezett délszlávok, zsidók stb.) a speciális mezővárosi jogállás és birtoklás következtében (extraneusok) rendkívül sajátos gazdasági-műveltségi képletet alkottak a tősgyökeres lakosság tradicionális kultúrájának ötvöződésével.

35 Maga a tokaj-hegyaljai szőlőművelés intenzív környezetalakító tevékenységgel is társult. Az újabb változás, a bortermelés és a borkultúra lehanyatlása a 19. század utolsó harmadában, majd az új keretek között elvégzett rekonstrukció azonban alapvetően biológiai-növényélettani faktorra vezethető vissza. Afiloxéra után azonban igen sok irányú változás indult meg, s a rekonstrukció egészében nem a régi szisztéma helyreállítását eredményezte. Az immúnis homoki szőlőfajták megjelenése és mennyiségi növekedése nem csupán a bortermelő domb- és hegyvidék korábbi hegemóniáját szakította meg a Magyar Alföld homoki szőlővidékeinek kialakításával, de belül is átalakította a tradicionális borvidék termelési struktúráját. Az amerikai alanyra történő oltással csaknem két évszázados alapokra támaszkodva - ekkor alakult ki Tokaj-Hegyalja nagyjából egységes furmint-hárslevelű kultúrája, miközben a korábban legértékesebbnek tartott hegyoldalakról a szőlőterületek lecsúsztak a hegyek lábaihoz, sőt az alattuk húzódó sík vidékekre. Tudatosan változtatták meg a korábbi metszésmódot is.

36 A röviden vázolt folyamatot technikai, ill. eszközváltozások, a természetes termelés volumenében bekövetkező változás, az értékesítés lehetőségeinek átalakulása, s számos más átalakulás kíséri, amelyek mind kihatnak az itt élők műveltségének állapotára, annak stabilitását, változását befolyásolják. Ennek 20. századi, napjainkig ható történései azonban már ismét nem csupán a táj és ember viszonyának következményei, hanem történeti, politikai meghatározottságúak. Trianon magyarországi hatása, a négy évtizedes szocialista gazdálkodás következményei, az elmúlt évek reprivatizációs törekvései azonban mind olyan történések, amelyek - ha áttételesen is olykor - az ember tájformáló tevékenységét is befolyásolják. (Tokaj-Hegyalján pl. újra igyekeznek beültetni meredekebb hegyoldalakat is, visszavéve ezzel az elmúlt évtizedekben elparlagosodott szőlőterület egy részét. Magát a folyamatot azonban elsősorban gazdaságossági megfontolások vezérlik.) 4. Ha a kulturális ökológiát a gazdálkodás és a kultúra egyéb területei közötti viszonyként értelmezzük, melyben a környezeti korreláció sem egészében a kultúrán kívüli tényezőként jelenik meg,

37 akkor szót kell ejtenünk a vándorokról és a különféle vándorlásokról, amelyek - gyakran közvetve - az alkalmazkodás kérdésköréhez illeszkednek. A növény- és állatföldrajzi viszonyok különbözősége, a vegetáció rendjének eltérései, nem utolsósorban a - gyakran relatív - túlnépesedés az európai kontinens legkorábbi népcsoportjait is vándorlásra késztette. A feudális és a kapitalista társadalom keretei között ezek a vándorlások már többségükben szervezettek, szabályozottak, jóllehet egy részüket még csupán a többgenerációs szokásrend szabályozza. Az olyan kiterjedt és szembetűnő formák azonban, mint pl. a pásztorvándorlások, a földterületek beleértve a magashegyi legelőket is - birtoklásmódja miatt valójában nem spontán és nem szabad formációk. Bár Közép- és Délkelet-Európában a vlach-jogú vándorpásztorok feudális kötelezettségei sajátos formát képviselnek,

38 mind maguk, mind későbbi 35 A Tokaj-Hegyalj ára települt népcsoportokról összegzőén ír Balassa 1991. 567-644. 36 Balassa 1991.331-365. 37 Sárkány 1979. 568-569. 38 A vlach-jogú pásztorokhoz összegzőén: Paládi-Kovács 1993. 75-85. 278