A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

VÉGVÁRI Lajos: Szinyei Merse Pál és a miskolci régió

Elsőként kell említenünk az ismeretlen helyről a Herman Ottó Múzeumba került parkrészletet. Egy idős szemtanú szerint ez a festmény az egykori szirmabesenyői kastélyt és a parkját ábrázolta. A helyszínt ma már nem lehet rekonstruálni, de az információ hiteles. A kisméretű kép kissé borús tónusaival az Esthajnalcsillag című festményének hangulatát idézi. Szinyei Merse ezen a képen nem törekedett a plein airhatás visszaadására, célja valószínűleg az volt, hogy a park struktúráját, téri elrendeződését ábrázolja. A széles foltokban festett motívumok ezt a célt látszanak bizonyítani. A festmény hátlapján egy erdőrészlet látható, mely valószínűleg egy nagyobb kompozícióból kivágott töredék. Szirmabesenyőn festette a kerti padon ülő fehérruhás nőt ábrázoló kisméretű képét. Az alak vonásai nem részletezettek, csak sejteni lehet, hogy menyasszonya volt a kép modellje. A kép feloldódik a zöld lombok között átszűrődő fényben. Ily módon Szinyei Merse közel került az impresszionizmus egyik nagymesterének, Renoirnak a felfogásához, aki a hetvenes években hasonló megoldásokra törekedett. Szőnyi István szerette ezt a képet, mely szerinte Kerti pad című alkotására inspirált. Lehetséges, hogy egy gesztenyefát ábrázoló tanulmányszerű festményét is Szirmabesenyőn festette. Erre utal a mű színvilága. A kép keletkezési helye azonban nem bizonyított. A nyolcvanas években is több ízben megfordult a művész Szirmabesenyőn. Ez időből való gróf Szirmay Alfrédot és feleségét ábrázoló két portréja. A férfiarcképen a portréhűségre törekedhetett, de sógornőjének arcmását mesteri kézzel alkotta meg. A hölgy arckifejezésének sokatmondó megragadásán túl a festői megvalósítás eleganciája, formafegyelme bűvöli el a nézőt. Jogosan hasonlíthatta Hoffman Edit ezt a festményt Renoir java portréihoz. A nyolcvanas évek tragikus eseményei, két kisgyermekének halála, a Pacsirta sikertelensége, Kelety Gusztáv lesújtó kritikája, a „delirium koloráns"-a után fokozta gondjait, hogy egyedül maradt. Felesége a válás után a közeli Frics ura, Gilányi báró felesége lett. Ennek az évtizednek a megpróbáltatásait a művész sohasem heverte ki. Midőn a kilencvenes években újra festeni kezdett, már nem a világot átfogni tudó öröm határozta meg képeit, hanem csupán a természet jelenségeit hitelesen ábrázolni tudó megfigyelőkészsége és bravúros mesterségbeli tudása. *** A Herman Ottó Múzeum büszke arra, hogy a mester is hozzájárult képzőművészeti gyűjteményének kialakításához. Balogh Bertalan a Borsod-Miskolci Közművelődési és Múzeum Egyesület elnöke Lyka Károly segítségével és a Műcsarnok közreműködésével megszervezte az ún. Felvidéki vándorkiállítást. Ez a kollekció, melyben a századelő legjobb művészeinek az alkotásai szerepeltek, bemutatásra került az észak-magyar térségben. Miskolc két ízben fogadta a kiállításokat, és néhány festményt meg is vásárolt. Ezek között volt Szinyei Merse Búzamező című festménye, mely tiszta formálásával, világos szerkesztésével Szinyei Merse kései korszakának egyik legjobb alkotása. A vásárlás alkalmával a művész levelet írt a múzeumnak, örömét fejezte ki, hogy az általa is jelentősnek vélt képpel megindulhatott a képzőművészeti alkotások gyűjtése. A ma is jó állapotban lévő műhöz az utóbbi időben további festmények társultak. Ezek a következők: Tanulmányfej az akadémiai évekből, Tanulmány a Faun című képhez, gróf Szirmay Alfréd arcképe, gróf Szirmay Alfrédné Probetner Mária portréja, a szirmabesenyői park (hátoldalán erdőtanulmány), Lila virágos rét, és a Csend című kései alkotása. Valamennyi olajfestmény. Ily módon a Nemzeti Galéria mellett Miskolcon látható a legtöbb Szinyei Merse-festmény. 574