A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

GALUSKA Imre: Vázlatok a Harangod-vidék református egyháztörténetéhez

VÁZLATOK A HARANGOD-VIDÉK REFORMÁTUS EGYHÁZTÖRTÉNETÉHEZ GALUSKA IMRE A táj neve Az egyháztörténeti hangulatú név hagyományos magyarázatát Szirmay Antal, Zemplén megye történetírója örökítette ránk közel kétszáz éve írt, Történeti jegyzetek Zemplén vármegyéről című latin nyelvű munkájában, „...nevezett helységek - úgymond - (Hernádnémeti, Hidvég és Gesztely), midőn Rákóczi és Bethlen (István) Erdély birtokáért egymással huzalkodtak, Rákóczi György részéről olyan kiváltsággal ruháztattak fel, hogy szállásbeli kötelezettségképpen minden telek egy jól fegyverzett lovast, a házas zsellér pedig egy kellően felszerelt gyalogost tartozik kiállítani a harcmezőre, annyiszor, ahányszor úgy hozza magával a parancs, és ha figyelmük harangkongatással felhívatik az ellenséges csapatok közeledésére. Mely végből mind a megneveztük, mind más arra alkalmas helyeken, Lúc és Kesznyéten körül, jó magas, fából készült őrtornyok állíttattak, mindenikben ércharang-nyelvvel, hogy a betört ellenség közeledtét a szerencsieknek jelezzék, valamint a Rákóczi-javak felprédálását meggátolják. S ettől kezdve az az egész tartomány még ma is Harangod, vagyis Harangok helye."

1 A táj belsejében viseli még e nevet egy Megyaszó környékén eredő s Harkánynál a Taktába szivárgó ér, középen egy puszta két majorral: Újvilág-Harangod és CsillagHarangod, továbbá a hernádnémeti határ keleti részén a vidékre jellemző tumulusok egyike, a Harangod-halom. Határai A háromszög alakú kis tájat, ezt a szép mezőséget, a déli csúcsában emelkedő, 43 m magas kesznyéteni torony „Nagy kinézőjéből" tiszta időben egy jó fényképezőgéppel szinte a maga egészében le lehetne fényképezni. A látóhatárt a képen a Zempléni-hegysor, pontosabban: a Szerencsi-szigethegység déli nyúlványai zárnák le. Ez a táj északi határa, a Megyaszótól Szerencsig húzódó dombkoszorú. A háromszög egyik befogója nyugat fe^l a Sajó, odébb az ebbe vegyülő Hernád, kelet felől pedig a Takta vize, mely lejjebb már a Tisza elvett régi medrében ereszkedik alá. A háromszög e befogója fényképünkön is rajta lenne: a község alól felkanyarodó Sajó, továbbá a Tisza régi medrét kísérő, Lúc irányába vonuló erdőszegély. A táj felvai délről, a Tisza és a Sajó eredeti összefolyásánál helyet foglaló Kesznyétennel kezdve, az óramutató járásának irányában, körül a peremen, ekkép következnek: Kiscsecs, Girincs, Gömör, Sajóhidvég, Berzék, Bocs, Hernádnémeti, Hernádkak, Gesztely, Újcsanálos, Sóstófalva, Alsódobsza, Megyaszó, Legyesbénye, Bekecs, Taktaszada, Taktaharkány, Tiszalúc. Kivétel nélkül a peremen sorakoznak. Belsejében talán 1 Szirmay Antal: Történeti jegyzetek Zemplén vármegyéről. Buda, 1804. 447. §. Fordította Dongó Gyárfás Géza. Adalékok Zemplén vármegye történetéhez. 1902. 10. 622