A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

LÉNÁRT Béla: Népiskolák Borsod megyében (1867-1918)

kosságát közadóik mértékében 5%-os iskolai pótadóval terhelje meg. A túlzsúfolt vagy elfogadhatatlan állapotú iskolák felszámolására, a tanítói fizetés Törv. által megszabott minimumának pótlására a tanügyi hatóságok a 80-as évektől egyre erőteljesebben késztették a fenntartókat. Amennyiben pedig azok szegénységük miatt nem tudtak eleget tenni a felszólításoknak, a megye közigazgatási bizottsága a községi elöljáróságot szólította fel az egyházi iskolák községi iskolává tételére. Az esetek nagy többségében a képviselőtestületek csak támogatást ajánlottak fel, a fenntartást továbbra is egyházi kézben hagyták. A tanfelügyelői iratanyag számos, komoly összegű támogatásról tanúskodik (Ostoros, Sajóvárkony, Sáta, Szemere, Csépány, Négyes, Bóta, Balaton, Egerlövő, Sajóörös stb.). (Ennek megfelelően tehát - bár a statisztika szerint a megyében mindössze 7-8 községi iskola működött - a községek iskolafenntartói szerepe arányainál jóval nagyobb mérvű volt!) E mértéken azonban maga az államkassza alaposan túltett államsegély formájában. A Törv. 1868-ban 300 osztrák értékű forintban szabta meg a tanítói bérminimumot, később több esetben került törvényi szabályozásra sor (1893, 1907, 1913), emelték a bérminimumot, korpótlékot vezettek be, tanítói nyugdíjazást tettek kötelezővé stb. Ezek a törvények az egyházi iskolákra is vonatkoztak, és alaposan növelték az egyházak iskoláikra fordítandó költségeit. Amennyiben bizonyítható volt, hogy az egyházi fenntartó nem tudja a növekedést saját erőből biztosítani, államsegélyért lehetett folyamodni a tanítói bér kiegészítésére. Az egyházak éltek is a lehetőséggel. 1877-ben már a maguk 94 212 Ft fenntartási költségei mellé 6070 Ft államsegélyt igényeltek és kaptak. Ez akkor a teljes fenntartási összeg 5%-át jelentette. Ez az arány 1890-ben már 14%-ot tett ki! Újabb lépést jelentett az 1893-as törvény, majd a többi, már említett bérrendezési törvény. Az alábbi kimutatás jól szemlélteti az államsegélyek fokozatos növekedését. Református egyháznak nyújtott összegek Borsodban: Tanév Államsegély (korona) Összes fizetésidé- korpótlékgészítésre kiegészítésre 1901-1902 12 081 10 000 22 081 1907-1908 24 669 35 600 60 269 1913-1914 145 301 1 014 146 315 Az államsegély összegének növekedési aránya több mint hatszoros! A kép még plasztikusabb, ha pl. az egyházi fenntartó és az állam ráfordításait próbáljuk meg egymás mellé állítani. A református tanítók fizetéséhez az alábbi módon járultak hozzá: Az egyházi fenn- Az államsegély A kettő aránya tartó ráfordítása összege % korona 1907-1908 125 313 60 269 68% 32% 1910-1911 131263 73 991 64% 36% 1913-1914 114 749 146 315 44% 56% 388