A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

LÉNÁRT Béla: Népiskolák Borsod megyében (1867-1918)

Az utolsó békeévben tehát a református egyház kevesebbet költött saját tanítóinak bérezésére, mint az állam! Avagy egyszerűen feltehetjük a kérdést: mennyire egyházi az a tanító, akinek a bére így oszlik meg? Bére (kor) Név Község Felekezet Összes Község Felekezet egyházi államsegély Molnár Géza Szuhogy r. kat. 408 1592 2000 Jenéi Gyula Nagybarca ref. 300 1700 2000 Domokos Sarolta Heőpapi ref. 215 1585 1800 Demjancsik Antal Hejőcsaba g. kat. 100 1900 2000 Nagy János Sajókazincz ref. - !! 1400 1400 Sólyomné J. Ida Egerlövö ref. - !! 1600 1600 Ez a helyzet 1913 után állt fenn, amikor az 1913. évi bérrendezés után bármely egyház 100 korona biztosítása mellett új tanítói státuszt létesíthetett, a különbözetet az állam kiegészítette a hivatalos minimumra. De mint látható, Sajókazinczon és Egerlövőn még ettől is eltekintettek, és az állam teljesen magára vállalta a felekezeti tanító bérezését. Az iskolai költségvetések rövid áttekintése azt is bizonyítja, hogy az iskolák fenntartásának legnagyobb hányadát épp a bérek tették ki. (Ebben a mai közoktatás teljesen hasonlatos az egykorihoz!) Lássunk erre egy példát: Dubicsány község iskolája 1905-1906. tanévi költségvetése: Bevétel összesen: 1104 korona Kiadás: tanítói fizetés: 800 korona tanítói korpótlék: 200 korona írószer: 10 korona háziszolga: 59 korona vegyes kiadások: 35 korona Kiadás összesen: 1104 korona A tanítói bér a kiadások 90,5%-a. Bánfalván ez az arány pl. 1901-ben 83%, Pogán 1909-ben 65% volt stb. (A nagyvárosi iskolák nem hasonlíthatók, mert azok községi, állami, társulati iskolák voltak.) Elemzésünkkel a magyar oktatástörténet egy eddig kevésbé hangsúlyozott szempontjára óhajtjuk felhívni a figyelmet. Nevezetesen arra, hogy - legalábbis Borsodban a korszak iskoláit döntő mértékben az egyházak tartották fenn ugyan, de annak terheit egyre nagyobb mértékben oszthatták meg az államháztartással és a községek önkormányzataival. Borsodban teljes világossággal kirajzolódik, hogy a dualizmus időszakában az állam közoktatási szerepvállalása nem elsősorban nagy számú állami iskola létesítésében és fenntartásában jelent meg, hanem abban a törekvésben, hogy a népoktatás feltételeit minden településen biztosítsa. Amennyiben az egyházi fenntartók erre képtelenek voltak, akkor államsegélyezés formájában tette őket alkalmassá népoktatási feladatvállalásuk teljesítésére. A községek képviselőtestületei is hasonló meggondolásból tették ugyanezt, nem éltek a községi iskolák állításának széles körű lehetőségeivel, anyagi 389