A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

FEHÉR József: A bodrogolaszi kincslelet

lyi területi adottságokat jól ismerő ember előnyösebb helyet keresett volna. Az elrejtőnek egyetlen tájékozódási pont állhatott rendelkezésére: az átkelőhellyel, a kincselrejtés helyével pontosan szemben lévő Árpád-kori templom. Fenti elképzeléseinket azonban egycsapásra megváltoztathatja egy másik körülmény számba vétele: a lelőhely közelében található klastromrom szerepe. Ezt a birtoktestet ugyanis a Perényiek még a XVI. század elején a terebesi (Tőketerebes) pálosoknak adományozták, ahogyan ez okleveles adatokban olvasható:

21 „1504 előtt Perényi Imre nádor Isten, Szűz Mária és minden szentek iránti tiszteletből a Therebes-i Szűz Mária egyházat az alábbi feltételekkel adja a pálosoknak: A maga és elődei lelki üdvösségéért adja Olazy birtokot. Ad egy malmot is az egyháztól lejjebb, a Bodrog folyón. Az egyház szomszédságában egy majorházat az egyház számára elegendő szántófölddel és réttel. Ezenfelül egy szekeret négy lóval, 8 ökröt egy eke mellé. Az egyház más szükségleteiről is gondoskodik. Hasonlóképpen ad az egyháznak ruhákat és ezüstneműket és a jövőben is, ha szükségük lesz rá, adni fog. Mivel az egyház már készen van, megígéri, hogy gondoskodik lakóházak építéséről. Ha időközben meghalna, a lakóházak felépítésére annyit hagy, hogy abból elkészülhessenek. Azt kívánja a szerzetesektől, hogy míg a ház és a kolostor elkészül, addig is küldjenek 12 szerzetespapot divinum officiumot tartani, akiket a házak elkészültéig minden szükségessel ellát." Egy másik oklevél tanúsága szerint:

22 „Perényi Imre Abaúj megyei ispán, Magyarország nádora tudatja az Olazy-n lakó jobbágyaival, hogy a birtokot a saját, elődei és utódai lelki üdvéért a pálosok Szűz Mária kolostorának adományozta, meghagyja ezért, hogy levelének vétele után, a pálosokat tekintsék uruknak és nekik mindenben engedelmeskedjenek. Magának és örököseinek csak a kegyúri jogot tartja fenn." A pálos rend a következő években több birtokadománnyal gyarapodott: Perényi Imrétől 1506-ban Tolcsva birtokon az Előhegy, más néven Várhegy nevű szőlőhegyen két szőlővel, Butka Mihálytól Tolcsván szőlőkkel, más adományozóktól zsadányi (Bodrogzsadány) szőlőkkel, Sthrythei Zsigmondtól zsadányi birtokrésszel, s vásárlások, örökhagyások, elzálogosítások révén is.

23 A pálosok tehát képesek voltak ilyen nagyságrendű, sőt jelentősebb összegű pénz felhalmozására is. (Felemlíthetjük itt még a leletegyüttesben talált külföldi egyházi pénzek szerepét is.) A törökök, tatárok azonban a pálos szerzeteseket sem kímélték... (Megjegyezzük, hogy ez a terület egészen 1945-ig egyházi tulajdonban maradt.) Felvetődhet a kérdés: nem érné-e meg tüzetesebb vizsgálatot folytatni a ma is meglévő klastromrom területén?! Az előkerült 72 db aranypénz alapján a XVI. század közepének területünkre (a Hegyaljára) vonatkozó gazdasági és pénzforgalmi viszonyaira messzemenő következtetéseket nem vonhatunk le. A kincsleletnek csupán az egyharmada került meg, s ez a leletegyüttes közelebbi értelmezését lehetetlenné teszi. Néhány óvatos megállapítást azonban még tehetünk. így például nyilvánvaló, hogy ebben az időszakban az osztrák, lengyel értékálló pénzek éppúgy eljutottak Erdélybe, Kelet-Magyarországra és a Felföldre, mint valószínű, hogy fordítva is. A Hegyalja növekvő árutermelésébe, elsősorban borkereskedelmébe egyre többen kapcsolódtak be. Ez azt bizonyítja, hogy a három részre szakadt országban - és külföldre is - a pénzforgalom, a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok lehetősége megvolt. Következő megállapításunk, hogy a XVI. század közepén forgalomban voltak itt különféle (külföldi és régebbi uralkodóktól származó) pénzérmék. Ez azért érdekes, mert a két király közötti kezdeti időszakban, 1529-ben I. Ferdinánd rendeletben tiltotta meg alattvalóinak Szapolyai János pénzeinek használatát, elfogadását. (Ferdinándot el21 Bandi Zsuzsa: Északkelet-magyarországi pálos kolostorok oklevelei (regeszták). In: Borsodi Levéltári Évkönyv V. Miskolc, 1985. 675-676. 22 Bandi i. m. 677. 23 Bandi i. m. 675-684. 133