A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

HOFFMANN Tamás: Házak, tornyok, udvarok (Parasztházak a Mediterráneumban)

gazdaságé, az emelet az embereké. Külön épület viszont a galambdúc (hiszen a galambhús elmaradhatatlan tartozéka az étrendnek). A nagyobb gazdaságok központja nem domus, hanem castrum vagy burgus. Van olyan burgus, amelynek területén huszonhat ház áll, azonfelül tizenkilenc casalina és az egész együttes be van kerítve fallal. A házak alapterülete 45-80 m

2

. Az ilyen épületegyüttesektől azonban a legtöbb villa mégis különbözik. Nincs fallal erődítve. Mindamellett ezeknek a területén is különböző alapterületű házak állanak: 130-5000 m

2

. A közepes méretű ház alapterülete 846 m

2

. A harmadik épületegyüttest Santa Colomba házai reprezentálják. Az 1318-as összeírás hetvenkettőt említ. Egy részük magányos épület, többségük azonban egyetlen agglomerációban szorong. Vannak továbbá olyan települések is ezen a vidéken, ahol hála az összeírás készítőinek - ismerjük a telekméreteket is. Vagataia, Casavecchia, Campora és Casabocci telkei 65-1066 m

2 alapterületűek. Egyelőre nem lehet szabályokat felismerni a kisebb és a nagyobb házak arányaiban, illetve az épületek területi megoszlásában. Radiban például 8 domus és 6 casalina állott, La Cuvera - burgus területén 13 casalina és 6 domus. A domus rendszerint emeletes épület. Földszintje gazdasági rendeltetésű, az emeletet lakják, ide a ház oldalához épített lépcsőn lehet felmenni. A nagyobb villa épületegyüttesei ennél jóval bonyolultabb alaprajzi elrendezést mutatnak. De még a módosabb parasztok domusa is, ha abban - az összeírás tanúsága szerint - több tűzhely van.

18 Az épületek Az Ibériai-félszigeten jóformán mindenütt konzerválódott a prehistoria településrendje. A parasztok szórványokon, tanyákon élnek csaknem valamennyi dél-európai tájon. A rendszer a bronzkor óta működik. Ez a világ a szántógazdaságnak köszönheti energiáit, a szántógazdaság szakította el a parasztokat a klánrendszer köldökzsinórjától. A tanyasi családok - a nemzetségi falvak lakóival ellentétben - önállóan gazdálkodtak, egymástól függetlenül tudtak létezni, nem volt szükségük arra, hogy rendszeresen együttműködjenek, s minthogy a termelést munkakooperációk nélkül szervezték meg, a termést sem kellett - a közakarat íratlan szabályai szerint - elosztaniuk maguk között. Hispániában azonban a félsivatagos területeken vannak kivételek is a mór idők óta, mivelhogy itt falvak is épültek. A falvak azonban itt sem tekinthetők a parasztok spontán tömörüléseinek. Miként Nyugat- és Közép-Európa tájain, úgy itt is a földesurak telepítették a parasztokat falvakba. A munkaerőgazdálkodás újszerű, középkori rendje motiválta Hispániában is ezeket a települési alakzatokat. Vannak továbbá mezővárosok is, olyan 10000-40000 lakosú agglomerációk, amelyeknek lakói csaknem mind parasztok, csak kevesek léptek át a kereskedelem, valamint az ipar szomszédos tartományába. A nagyra duzzadt agrárvárosok a dél- és kelet-európai periféria jellegzetes képződményei. A tanyákon (nemkülönben falvakon) és mezővárosokon kívül sokfelé láthatók az , Ibériai-félszigeten a középkorból ittmaradt lakótornyok, amelyekhez csaknem mindig majorok is tartoznak. Ezek a földesurak gazdaságai, s az általuk megvalósított rendszer 18 Aymard - Bresce, 1973. 945-976.; Beavitt - Christie, 1992. 491-506., 1993. 419-451.; Bresce D'Angelo, 1972. 361-402.; Brucato, 1984/I-IL; Cabona, 1981. 605-615.; Caraci, 1932. 26-72.; Carin, 1957. 104-234.; Cherubini - Francovich, 1973. 877-904.; Comba, 1978. 375-414.; Comba, 1984.; Day, 1976. 203240.; Dickinson, 1956. 282-297.; Di Stefano - Leone - Tumino, 1981. 635-640.; Donáti, 1983. 257-279.; Frigerio - Piccione, 1976. 447-472.; Gambi, 1964. 427-454.; Gambi, 1976. 42.; Mailet - Whitehouse, 1967. 113-146.; Pinto, 1980. 153-172.; Whitehouse, 1970. 189-215.; Whitehouse, 1973. 861-876.; Whitehouse, 1974. 203. 88