A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)
HOFFMANN Tamás: Házak, tornyok, udvarok (Parasztházak a Mediterráneumban)
templomok miatt, így tartja a közfelfogás. Tours városát a 14—15. században keletkezett iratokban villa de turribus névvel emlegetik. Ennek ellenére a délfrancia városokban nem minden nemes lakik toronyházban, megelégszik földszintes épülettel is. A nemesi építkezéseknek egyébként is csaknem mindenütt - az Alpoktól északra és nyugatra két épületfajta az eredménye. Az egyik a terem, amelynek kamrája van, a másik a torony. Idővel sok olyan épületet emeltek, amelyben kombinálták a kétféle megoldást és ezeknek építési tapasztalatait felhasználták a polgárházaknál, végül a parasztházakat falazva. A városi házak méreteit a teleknagyság határozza meg. Szent Pons apátságának házai a 13. századi Nice-ben 6-3 pálca, illetve 2-5 pálca és 3-5 pálca méretűek (1 pálca = kb. 3 m). Arles-ban 1225-ben eladott házak utcafrontjának szélessége egy pálca és egy arasz (1 arasz = 0,22 m), illetve egy pálca és hat arasz volt. Toulon városában 1590-ből megmaradt jegyzék szerint a legszélesebb ház 8 pálca és 6 hüvelyk (1 hüvelyk = 1,25 m), míg a legkeskenyebb mindössze 2 pálca volt. Még az egymás mellett lévő épületek méretei is különböztek egymástól. Gaspard de Lascaris (conseilleur de Castellar) birtokában 1529-ben az alábbi ingatlanok voltak: egy torony, egy kis palota (azaz teremház), egy másfajta, „közönséges" építésű és egy kert. A 13. századi Avignon városában megközelítőleg háromszáz toronyházat tartottak számon. A provanszi városokban a tehetősek izolált tornyokban laktak; Antibes, Grasse, Vence, Saint-Paul, Arcs városképét ma is ezek határozzák meg. A mintát alkalmasint az olasz városokból kölcsönözték. Bologna, Siena és S. Gimigniano városmagva mindmáig fenntartotta a középkor társadalmi mozgásának látványos következményeit. Aztán ez a városkép is megváltozott. A kereskedőknek árkádos házakra volt szükségük, ahol a boltívek alatt árulták portékájukat. Arles városában 1406-ban említenek egy carriera dels pilars-t, azaz boltos utcát. A prosperitásra jellemző, hogy nem egészen két emberöltővel korábban Nice-ben, noha 1342-ben a városi hatóság megengedi egy ilyen árkádos ház építését, ám meghatározza annak méreteit is, figyelembe véve a telek szélességét, (...possit edifficare facere ... loco dicto in fustaria juxta pontem ... et juxta aquam Palionis unum ponticum altitudinis de terra usque ad dictum ponticum palmorum canne quatuordecim ... et debeat in carrieria de muro dicte domus per mensuram seu spatium palmorum canne quindecim ... Item construere ante dictam domum duas colonnas videlicet una de lapide vei de mallonis et alia de füst exuntes in carrieris et separantes a pariete domus palmos canne tredecim.) 14 Természetesen az építkezéseket kiváltó szociális mozgásokat úgyszólván nem is lehet nyomon követni. Annyi mégis látható, hogy a nemesi torony (amelyet a védekezés okán építettek) eleinte vidéken vált be. De a 12-13. századi Itáliában és Dél-Franciaországban kezdtek a nemesek beköltözni a városokba, egyidejűleg a toronyépítés szokása terjedt az Alpoktól északra, sőt Angliában, végül a 13-15. században még Kelet-KözépEurópában is. Végeredményben megközelítőleg három évszázad alatt a toronyház elterjedt Szicíliától Skóciáig és Erdélyig. Annak következtében pedig, hogy a nemesek áttelepültek a városokba, itt is felépítették őket, de itt már sokat módosítottak rajtuk. Nemcsak azért, mert nem a torony, hanem a városfal védte lakóikat, hanem azért is, mert sok mindent adaptáltak beléjük az építkezés és a lakberendezés komfortjából. A 13. században épített lakótornyokban és városi toronyházakban már sokhelyütt kályhával fűtött szobát rekesztettek el; akik itt laktak, csigalépcsőn mentek fel az emeletre. Kényelmesebb lett a bútorzat is, elterjedtek a függönnyel felszerelt ágyak, a ma14 Engelmann, 1959.; Février, 1964. 139-176.; Hauser, 1990 3 . 79. skk.; Hahnel, 1975. 77-95., 192219.; Kayser, 1960. 43-72., 164-189.; Settia, 1980. 31-50. 76
