A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

HOFFMANN Tamás: Házak, tornyok, udvarok (Parasztházak a Mediterráneumban)

gas asztalok és székek, megjelentek a középkor végén a szekrények stb. A konyhában a tűzhely nem a föld vagy egyenesen egy tűzgödör, hanem egy magas padka. Itt már nagyobb, lapos fenekű edényekben főzhettek, mert háromlábakat használtak, ugyanígy a serpenyőket. Ennek következtében megváltozott a konyhatechnológia, az ételek fajtái. De minden a tornyokból indult el, legelébb is azáltal, hogy maguk a tornyok bekerültek a városokba. Crestentius is azt állítja - ismertetvén az ideális majort a mezőgazdaságról írott - tangyűjteményében, hogy egy valamire való udvarház (corte) közepén toronynak kell állania, s az udvarra tágasra nyíló kapun lehet bejutni. Jószerével ilyennek építették a bolognai Szent Procolo kolostor majorját, amely „egy alkalmatos udvarral rendelkezik, hol torony épült; itt állanak továbbá a jobbágyok házai is, valamint a magtár, az istálló (a tehenészet), a magtár, a szérűskert és egy veteményes kert, mert az is ebbe a gazdaságba foglaltatik". Ilyen sokféle épülettel felszerelt majorokban gazdálkodtak a tehetős polgárok is. Egy veronai ügyvéd például családi birtokának középpontjában már a 12. század óta egy toronnyal és falakkal erődített majort tudhatott magáénak. Ezt vizesárokkal vették körül. A majorban nemcsak mezőgazdasági épületeket, hanem egy szövőcsarnokot is emeltek. Emilia területén sem ment ritkaságszámba a vizesárokkal határolt, toronnyal ékes major. Például Rodanoban 1456-ban említik az egyik iratban azt a majort, amelyik házzal épült, azon felül toronnyal is, sőt árokkal van övezve (cum domo posita supra una motta cum fovais circa circa). Másutt (ugyanebben a tartományban) egy olyan major építéséről tudunk egy 1353-ból keltezett iratból, ahol egy darab földbirtok van, toronnyal, házzal és épületekkel, valamint művelt földekkel, amelyek a major árkán kívül terülnek el (de una pecia terrae cum una mota, domo et aedificio superextante cupata, LIX tabularum, cum una pertica terrae circa et extra foveas ipsius motae). A baj az volt, hogy még az ilyen erősségek sem óvták meg az itt lakókat a rablótámadásoktól. A kisebbeket akár le is rombolták. Verona - Parisius di Cereta által írott évkönyveiben elmondja, hogy egy veronai úr utazó taligáján katonákkal egy másik úr vidéki birtokára utazott, ahol is annak várát, nemkülönben egy másik birtokos tornyát és erődítményét lerombolta (cum carroccio et militibus de Verona ivit et destruxit castrum Albaredi, et similiter destruxit Mottam et turrim Roberti de Orte). Egy másik elbeszélő forrásból - 1285 eseményeiről olvasva - Tarvissioban hasonlókat tudunk meg (vidit comune Tarvisii ... dextruere et splantare unam fortezzam et motam que erta in dicto loco facra per dictum dominum Ecelinum de Romano). Annak reményében, hogy az ilyen erősség kibírja az ostromot, ideálisnak tartották a kőépítkezést. Casale Monferrato ura és annak emberei 1294-ben arra a meggyőződésre jutottak tehát, hogy erődített települést építenek, valamint a nevezett úrnak egy jó, alkalmatos erősséget, amelynek kövekből rakott toronynak kell lennie (fascere construere et hedifficare unam bonam villám fortém... et predictis dominis tantum facere construere ed hedificare unam bonam mottam et receptum forte in quo esse debeat una turri de lapidibus). Ha új települést hozott létre egy földesúr, megkívánta tőle a városi hatóság, hogy az erődített legyen, azaz nemcsak a maga lakhelyének szánt tornyát építse meg kőből, hanem a falucskát is várként erődítse meg. Ez történt Saluzzo provinciában 1340-ben, ahol a Torinói Tanács mindezekre kötelezte bizonyos Guglielmo Roero-t (de loco Podii S. Martnini positi et iacentis in fine Carmagniole cum omnibus terris et possessionibus pertinentibus in predicta cintrata ...de mobili et gentili feudo, pacto apposito et specialiter et expressim quod ipse dominus Guillelmus et sui heredes possint in loco predicto construere, facere et edifficare, construi et facere castrum et quacunque fortaliciam). 77