A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

BÁNFALVY Ferenc: Biedermeier varróasztal restaurálása

A tulajdonos és a restauráltató a Herman Ottó Múzeum Történeti Gyűjteménye. A gyűjteményt kezelő muzeológus a tárgy restaurálásával kapcsolatban semmilyen - az általános restaurátori gyakorlattól eltérő - igényt nem támasztott. így az összes felmerülő stílusprobléma megoldása is a restaurátor mérlegelésein és döntésén múlik. A problémák megoldásában művészettörténészhez fordulhatok segítségért (közvetlen munkatárs és szakirodalom). A készítéstechnikai és restaurálási problémák megítélésében mind a tárggyal egykorú, mind a restaurálás során adódó esetekben szakmai konzultációk történtek (elfogadott restaurálási javaslat). Restaurálás előtti állapot leírása Az asztal egyfiókos. Az asztallap diófa deszkából készült, a széleken körbefutó jávor bordűr inkrusztáció. Az asztal lapja a deszkaillesztések mellett szétvált, az inkrusztáció széthasadt, helyenként hiányzik. Az asztallapot durva felületi sérülések, vízfolt (feltehetően virágváza) és zsíros szennyeződés borítja. A lapok a kávához csak enyvezéssel kapcsolódtak, mely mára már elvesztette kötőképességét, így a lap a kávától elvált. Lap nélküli asztalszerkezet: a fenyőfa vakfát az egész felületen diósvartni (2-2,5 mm egyenetlen vastagságú) borítja. A homloklap - fiókkal együtt - gyökér-, míg a káva három oldala sima diósvartni. Mind a fiókon, mind a káván lévő svartnik vagy hiányosak, vagy fölváltak. Az oldalkávákon - hajdani javítás nyomaként a fölvált svartnik alatt - fehér színű PVAc típusú ragasztó nyomai láthatók. A fölvált svartnik nagy részét jelenleg cellux ragasztószalag rögzíti a káva alsó, illetve felső éléhez, valamint egymáshoz. A fölvált svartnik alatt rovarok okozta rágásnyomok láthatók. Az asztal jobb oldali láboszlopfőjén a záró ív hiányzik. (Ezeket eredetileg is külön darabonként leesztergálva, enywel erősítették a kifűrészelt vakfa tartóvázhoz.) Ugyanezen láb alsó íve még megvan, de az enyvezés már elengedett. A láboszlopok élei több helyen legömbölyödtek vagy csorbák. Az asztal talpait összekötő merevítőről is hiányoznak svartnisávok, ugyancsak diófából. Az asztal talpai íves kialakításúak. Külső oldalukon diógyökér, belső és felső oldalukon sima diósvartnival borítottak. A talp első és hátsó ívelt végei külön darabból esztergályozottak, és enyvvel - csapolás nélkül - a fenyő szerkezeti vakfához ragasztottak. A talpak végein a svartnik részben hiányoznak, részben szálkásra lekopottak, kitöredezettek. A bal hátsó részen az íves rész hiányzik. A vakfán kopásból adódó hiányok vannak. Az asztalszerkezet egész felületén karcolások és durva felületi sérülések találhatók, a betöredezett és pattogzó sellakkfelületen foltos szennyeződés. A svartnihiányos helyeken a beolvasztott sellakk-dugók részben kipattogzottak. A svartni nélküli részeken (kávabelsők, káva alsó élek, fiókbelső, talpalsó) a használatból adódó felületi szennyeződés és kifolyt enyv található. Egyedül a fiók belsejében találni ismeretlen eredetű sárga festékfoltot. A fiókról a zárcímer hiányzik, de a zárszerkezet még megvan, kulcs nélkül. //. Előkészítés A munka megkezdése előtt a tárgy egyhónapos, műhelyben való pihentetésére került sor. Előző raktározási helyéről elmozdítva (hűvös adattári szoba), a melegebb műhelyben a celluxozott svartnik önmaguktól leperegtek és a fecskefarkas kávacsomópontoknál még jobban fölváltak a vakfát borító falemezek. Annak ismerete, hogy a készítő milyen „enyvet" használt ragasztásaihoz, egyaránt fontos kultúrtörténeti és restaurálási szempontból. Ugyanilyen fontos a felületi bevonásra használt anyag ismerete. A fölmerülő kétségeket G. Himmelheber is fölveti könyvében. Ezekre a kérdésekre a restaurálás során kénytelenek leszünk választ adni. A zárszerkezet kiemelésekor igyekszem megbizonyosodni arról, hogy a zár a bútorral egyidős-e. A zárszerkezet belső lemezén kör alakú beütött embléma: külső ívén a felirat: „PATENT 1878" - a körön belül fekvő kulcs alsó és felső oldalán: „G" „G". Ebből következik, hogy vagy a zár nem egykorú az asztallal, vagy az asztal egykorú a zárral. Ennek eldöntése nem az én feladatom. Jelenleg az asztalhoz ez a zár tartozik. Az anyagvizsgálat a bútor felületéről - tisztítás előtt - vett minta alapján sellakkot mutatott ki bevonatként. A sérült felületi bevonat, a föl vasalt oldalkávák, a talpak kiegészítései és a vastag felületi szennyeződés indokolttá tette a meglévő lakk eltávolítását. A tisztítás lehűtött és átszűrt kromofággal történt (10% 14 Ld. 3. 24. 15 Morgás András lektori véleménye Jósvay László szakdolgozatáról MNM Könyvtára Ltsz. 1509092.2. 711