A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

BÁNFALVY Ferenc: Biedermeier varróasztal restaurálása

metanol, 85% diklór-metán tartalommal). A natúr fafelületek tisztítására az Evamin cc. - Aceton-desztillált víz (1:1:0,5) oldata megfelelőnek bizonyult. (Az Evamin cc. mint nemionos felületaktív anyag, az aceton mint nagy penetrációjú és kis retenciójú zsíroldószer, a desztillált víz mint párolgást csökkentő és az Evamin cc. jobb oldódását elősegítő komponens vesz részt a tisztításban.) Káva Már az önmaguktól leesett svartnik alatt látható volt rovarrágás nyoma. A fölszűcsösödött falemezek felvasalásának két oka volt. 1. A vakfa és a lemez hátoldalak fertőtlenítése - ez Xylamon 001-gyei történt. 2. A fölválás minden bizonnyal azért következett be, mert eredetileg is kevés ragasztó - vagy rossz minőségű ragasztó - volt a felületeken és így a változó klímaviszonyoknak nem tudott ellenállni, vagy éppen a rovarok okozta károk miatt csökkent le a felületek ragadóképessége. A rovar elrágta az enyvet. A rágásnyom alapján nagy kopogóbogár okozta a vakfa külső és a svartnilapok belső oldalán lévő károsodást. Jobb megoldás lett volna a föllazult svartnik rögzítésére, ha aláinjektálással pótolom a szükséges ragasztót, de a 2-2,5 mm-es svartni átvágása, hogy a ragasztót a résen át a felület alá juttassam, durvább sérülést okozott volna, mint a fölvasalás. A tárgy remélhetőleg közel állandó klimatikus viszonyok között kerül majd raktározásra, illetve kiállításra, így talán a faanyagnak a légnedvesség változására lejátszódó méretváltozásával nem kell számolnom. Vagyis a fecskefarkas csapolásoknál adódott síkbeli különbség megszüntethető. A megszüntetés módja értelemszerűen a bütüvégek lapsíkba csiszolása. Ez egy durva beavatkozás az eredeti felületbe. Ha nem ezt választom, akkor kétséges a svartnilapok sikeres fölragasztása, melyet én fontosabb szempontnak ítéltem meg. A konzerválás utáni tíznapos szárítás a konzerválószer oldószerének elpárolgásához szükséges idő. A kávalapok egyenetlenségeinek eltüntetésére - erre a svartnik fölragaszthatósága miatt van szükség olyan anyagot kellett választanom, melyhez az enyv majd jól fog ragadni a munka folytatása során. A fenyőfaliszt mint a vakfával megegyező anyag, a Thymol mint gombásodásgátló került felhasználásra. Az enyv az eredeti ragasztóval megegyező típusú ragasztó. A vakfán és a svartnik hátoldán lévő ragasztók eltávolításához 20%-os Karbamid és 20%-os Dipankrin oldatát felváltva használtam. Az anyagvizsgálat PVAc típusú ragasztót és csontenyvet mutatott ki (ld. melléklet). A PVAc típusú ragasztó nyilvánvalóan egy későbbi szakszerűtlen javítás alkalmával került felhasználásra, így eltávolítását már ez is indokolttá tette. A ragasztók eltávolítására azért volt szükség, hogy a rovarkárosított felületeken a konzerválás megnyugtatóan elvégezhető legyen. Az erősen roncsolódott és összeilleszthetetlen svartnirészeket a celluxozásnál a legszűkebbre szabva, kénytelen voltam kivenni a felületből. Az ellentétes oldalon megoldható volt a kettétört részek összeillesztése és együttes fölragasztása a kávára. A ragasztáshoz Thymolos enyvet használtam. Lábak A bal láb alsó volutájának eltávolítása kézzel mozgatva, szárazon történt. Az egykori javítás eltávolítása több okból volt szükséges: egyrészt a ragasztás már nem tartott, másrészt a többi volutától eltérően - melyek diófából készültek - ez festett és pácolt bükkfa. így mind anyagában, mind esztétikai megjelenésében (hiányzik róla a világos intarzia szem) nem felelt meg a restaurálási elvárásoknak. Három helyen kellett a volutákat új faanyaggal pótolni. A pótlás fából készült, hiszen semmi nem indokolta, hogy ne abból készüljön. Diófából, mert ez mind stílusában, mind anyagában megfelel az eredeti állapotnak. Mivel nem lehettem biztos abban, hogy a sellakkbeégetések egykorúak-e a tárggyal - mert akkor készítéstechnikai jegyek -, így a még meglévők eltávolítása mellett döntöttem. A pótlásra kerülő volutákat Eporapid márkanevű epoxi típusú ragasztóval rögzítettem a helyükre. Azért döntöttem a reverzibüitást nem biztosító ragasztás mellett, mert a tompa illesztésű, sérülésnek igencsak 16 Scheinring József: 19. századi fiókos írókomód restaurálása. Múzeumi Műtárgyvédelem 16. MRMK, Budapest 1987. 163. 17 Morgás András: Festett felületek tisztításának fiziko-kémiai alapjai és használhatósága a restaurátori gyakorlatban. Múzeumi Műtárgyvédelem 17. MRMK, Budapest 1987. 306. 18 Dalnoki-Szalay: A műtárgykárosító ízeltlábúak elleni védekezés. MRMK. Budapest 1980. A kártevő rágáskép alapján történő meghatározását a HOM Természettudományi Gyűjteményének munkatársa végezte. A kártevő: nagy kopogóbogár. 19 Ld. 12. 269. 20 Ld. 18. -1.2.4. 21 Török-Morgós: Vegyi anyagok a műtárgyvédelemben. MRMK. Budapest 1980. 1.1.4., 1.1.9. 22 Ld. 12. 270. 712