A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

NAGY Géza: A nő és a család a faluközösségben

Vittünk osztán be a pitvarba szalmát, leültünk a sarokba, oszt ott imádkozgattunk, énekelgettünk. Egyszer kilenc óra tájba bejött egy menyecske. Behozott egy csomócska szalmát, egy kis fát, meg egy nyársat. Megrakta, meggyújtotta a tüzet, oszt akkor a kéménybül levett egy halott kisgyermeket. Ráhúzta a nyársra, elkezdte forgatni a tűzön. Egy darabig forgatta, majd elkezdte enni. Mink ott csak néztük, meg se mertünk moccanni. Az asszony meg nem szólt semmit, ránk se nézett. Mikor megette a gyermeket, fogta magát, oszt elment. Mikor elment, azt mondja az az asszony, aki behíjt bennünköt: - Látik, ez így van minden este. Mindég megjelenik, süti nyárson a gyermeket, oszt eszi meg. De nem szól senkinek. Mink meg nem merjük megszólítani. Pedig ha megszólítanánk, tán akkor nem járna fel."

13 Ha a terhesség ideje alatt nem sikerült a terhes asszonynak megszabadulni terhességétől, akkor a gyermeket világra kellett hozni. Az ilyen körülmények között világra jött gyermekek közül nem igen sok érte meg a hároméves kort. Igyekeztek megszabadulni úgy is tőle, hogy a korábban meghalt gyermek nevére keresztelték. Azt tartották ugyanis, ha a magzat a meghalt gyermek nevét kapja, akkor az is meghal.

14 De ha ez nem vezetett eredményre, akkor előfordult, hogy a gyermek megfulladt, mert az anyja éjjel megnyomta. Vagy úgy szabadultak meg tőle, hogy erős mákhajfőzetet itattak vele. Napjainkban az asszonyok rendelkezésére állnak a különböző fogamzásgátlók, a nem kívánt terhesség pedig orvosi közreműködéssel szakítható meg. Régebben azonban nemigen védekeztek. A házasélet során a nem kívánt terhesség elleni védekezés a férfiak dolga volt, de ezt nem minden férfi vállalta. Az asszonyok közül főleg a többgyermekes asszonyok vállalkoztak a védekezésre, de ők is csak akkor, ha a férjük erre nem volt hajlandó. Főleg úgy védekeztek, hogy igyekeztek elkerülni az aktust vagy annak a lehetőségét is. Ezért gyermekeik közül néhányat magukhoz vettek az ágyba és azokkal aludtak együtt. Ha azonban végképp nem tudták elkerülni, s sor került a házaséletre, akkor rendszerint a véletlenre hagyatkoztak. A férfiak pedig az aktus megszakításával védekeztek, de ezt nem mindenki tudta megtenni. Általában a szoptatás időszaka volt az, amikor a házastársak gyakrabban éltek házaséletet, mivel azt tartották, hogy a szoptatás ideje alatt nincs fogamzás. Ezért azután a szoptatás időhatárát igyekeztek kitolni olyan messzire, amilyenre csak lehetett. A legtöbb gyermek két-három éves koráig is szopott, ha az anyjának volt teje. Bár a védekezés a két világháború között került előtérbe, ennek ellenére általános volt a családokban a három-négy gyermek. Ma már mindez a múlté. Ahol kettőnél több gyermek születik napjainkban, ott már a szülőket rendszerint megszólják. 2. A MEGESETT LÁNYOK HELYZETE Napjainkban az idősebbek közül igen sokan keseregnek az erkölcsök romlásán, a fiatalok szabados erkölcsi életén, s mint követendő dolgot emlegetik a régi idők erkölcsi szigorúságát. Az igaz, hogy régen már az iskolában kialakult külön a lányok és külön a fiúk között egy baráti közösség, a csapat, melynek tagjai az egy falurészen lakókból tevődtek össze. Addig együtt is voltak a lányok, amíg valamelyiküknek nem akadt udvarlója. 13 Balázs Gáborné közlése 1965.; vö. Balassa Iván: Karcsai mondák. Bp. 1963. 376.; Bondár i. m. 34.; Jung i. m. 29. 14 Dudás János közlése 1970.; vö. Kapros i.m. 134. 676