A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

NAGY Géza: A nő és a család a faluközösségben

De amikor ez valakinél bekövetkezett, az már kimaradt a csapatból. Addig azonban , jobban vigyáztak egymásra, mintha a legnagyobb szülői felügyelet alatt lettek volna".

15 Ez - figyelembe véve az akkori szigorú erkölcsi felfogást - érthető is volt, hiszen minden családban az erkölcsi tisztaságra, a rendes viselkedésre oktatták, nevelték a lányokat, és a lányok maguk is vigyáztak a jó hírükre. „Ha észrevettük, hogy egy cimboránk a fiúkkal bujkál, azt leköpdöstük. Ha elment a fiúval utánalestünk, oszt kűvel meghajingáltuk. De ez csak akkor vót, ha a jány nem vót még a fiú szeretője."

16 Ahhoz tehát, hogy egy fiú közelebbi kapcsolatba kerüljön egy lánnyal, érzelmi kapcsolatnak is ki kellett alakulni kettőjük között. Ha ez nem sikerült, akkor nem alakult ki a közelebbi kapcsolat. De hogy ebből a kialakult kapcsolatból házasság is lehessen, szülői beleegyezés is kellett. Ha ez nem volt meg, akkor a fiataloknak valamilyen úton-módon ki kellett erőszakolni ezt a beleegyezést. A XIX. század végéig az egyház igen nagy hatással volt a falu, a lakosság erkölcsi életére. Azonban ettől sokkal erősebb volt a gazdasági szükségszerűség, s az, hogy a szegényebb fiú még az egyház által „paráznaság" segítségével is kikerüljön a szegénységből. És ez ellen az egyház nem tehetett mást, mint hogy kénytelen-kelletlen beleegyezett, s összeadta a feleket. Mivel egy-egy családban több gyermek volt, a fiúk gyakran mentek szolgalegénynek a tehetősebb gazdákhoz. Ezeknek a szolgalegényeknek lehetősége csak úgy lehetett a féljebblepésre, ha esetleg benősültek a gazda családjába. Ha tehát a gazdalány és a szolgalegény megszerette egymást, az egyetlen út a kapcsolat törvényesítéséhez a lány teherbe ejtése volt. Az egyház is támogatta ilyen esetben a házasságot, mint ahogy azt az alábbi idézetek is bizonyítják: 1. 1820. január 14. Ballá Ádám Pátzini Szolga Legény Czigándi születésű, á maga Gazdájának pátzini Szabó Mihálynak hajadon leányával Susánnával meg esvén; az Házassági életre való öszve köttetések előtt, bűneikről való vallástételek és a kegyes életre lett magok ajánlások után, á szent Istent és a gyülekezetet meg követték. 2. 1835. augusztus 24. Váradi János ifjú legénytől, Öreg Dakos István hajadon leánya Susánna vastagon esett. Sok utánna való járás után végre meg győzettettvén az ifjú, arra bírta magát, hogy meg szeplősittetett szeretőjét el vegye feleségül. De minekelőtte összve eskettettek volna, á Parochián, meg követték az Istent és az Ecclesiát. Szabó Imre, Nagy János, Váradi János násznagyok jelenlétiekbe.

17 Természetesen nem minden eset jutott hivatalosan a falu tudomására. Ha a vagyonban nem volt nagy különbség, akkor még a kitudódás előtt összeházasodtak. Egyébként a legtöbb esetben ilyenkor a szülők szinte kötelezték a fiúkat a házasságra. „Ha kitakartad, takard is be!" - hangzott el a parancsnak is beillő vélemény.

18 Ha a legény és a leány kapcsolatából gyermek indult a világra, az ítélet elsősorban a lányt sújtotta, a fiút többé-kevésbé felmentették. Azt tartották, ha a fiú kalapja leesik a porba, felveszi, megtörli és viseli tovább. De ha a lány koszorúja leesik, azt már nem lehet többé visszatenni.

19 15 Nagy i. m. 504. 16 Nagy i. m. 506. 17 A Nemes Reformata Kartsai Szent Ekklesia Protoculluma. 18 Dudás János közlése 1970. 19 Dudás János közlése 1970.; vö. Kapros i. m. 92. 677