A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

NAGY Géza: A nő és a család a faluközösségben

Régen is meg kellett, de ma is meg kell oldani a menyecskének a gyermekáldás, az utód biztosítását. Amíg azonban régen egy-egy családban több gyermek született, ma már csak egy-kettő. Emellett régen a gyermekáldásba beleszóltak némely családban az öregek is. Nem minden anyós és após örült annak, ha a menye állapotos lett. Volt olyan anyós, aki haragudott, amikor megtudta, hogy a menye újra terhes lett, mert ezzel az ő munkája szaporodott, hiszen a gyermek körül neki kellett minden dolgot ellátni, amikor annak az anyja már a határban dolgozhatott. Ha természetesnek tartották is, hogy a házasoknál előbb-utóbb bekövetkezik a gyermekáldás, mégsem volt ezzel kapcsolatban egyöntetű a vélemény. Voltak családok, ahol a fiatalasszony terhességét nem nézték jó szemmel. Voltak azonban olyanok is, akik várták a gyermekáldást, örültek neki. Főleg ott volt ez természetes, ahol a fiataloknál hosszabb idő telt már el a házasságkötés óta. Ha ugyanis valamelyik családban egy bizonyos idő elteltével a menyecske nem esett teherbe, a faluban elkezdődött a suttogás arról, hogy mi a bűne az ifjú párnak. A gyermektelenséget ugyanis Isten büntetésének tartották. A bekövetkező gyermekáldásra néhány véletlen esemény is utalhatott. Ha az asztalnál felborult egy pohár, s a benne levő folyadék kiömlött, aki felé a folyadék folyt, annál számítani lehetett a keresztelőre. Ha valakinek a házára gólya szállt, ott is várható volt a gyermekáldás. De keresztelőt jelenthetett az is, ha négy férfi keresztben fogott egymással kezet. Mindenesetre az első gyermek születése a családban még várt esemény volt, de az első gyermek után következők már sehol nem váltottak ki örömöt. Ahol pedig olyan helyzetben éltek, hogy csak gyermekük volt bőven, minden más egyebük kevés volt, azokat a közösség, a falu közvéleménye is elítélte. Az állapotos asszonyok nagy része amikor megbizonyosodott terhességéről, szégyellte a dolgot. Egyrészt azért, mert - ha nem első gyermekről volt szó - rendszerint az asszonyt hibáztatták nemcsak a családban, hanem a faluban is. „Mikor az annyokom megtudta, hogy megint terhes vagyok, úgy nézett rám, mint a véress ingre."

3 Valakinek azonban csak el kellett mondani, mert azt tartották, hogy ha az asszony terhességét eltitkolja, a születendő gyermek néma lesz. Éppen ezért a menyecske vagy az anyjának, vagy pedig barátnőjének mondta el. A terhes asszony életmódjában nem következett be semmiféle változás. Mint ahogy azt korábban is említettem, mindig a körülmények határozták meg az asszony helyzetét. Ha volt, aki felváltotta, akkor könnyebb volt a helyzete, de ha a maga gazdasszonya volt, akkor nem számíthatott semmiféle könnyítésre. Az ilyen helyzetben levő asszonyok az utolsó pillanatig dolgoztak. Volt olyan asszony, hogy kenyeret sütött éppen, amikor elérkezett az ideje. Már csak a kenyeret kellett berakni a kemencébe, mikor jöttek a fájások. Előbb berakta a kenyeret, s csak azután küldte a nagyobbik gyermekét a bábáért. Maga pedig lefeküdt. Mire a bába megérkezett, a gyermek is megszületett.

4 A századfordulóig a bába csak a szülésnél volt jelen. A szülés után a keresztelésig naponta látogatta meg a gyermekágyas asszonyt. Az első világháború után azonban már a terhes asszonyokat is meglátogatta, ha tudomására jutott a terhesség. Ezt pedig mindig megtudta, mert főleg az első gyermeket váró asszonyokról a hozzátartozók mindig be3 Dakos Istvánné Tóth Eszter közlése. 1975. 4 Lénárt Jánosné Vajda Erzsébet közlése. 1970. 670