A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

NAGY Géza: A nő és a család a faluközösségben

számoltak a bábának. Ezeket azután rendszeresen meglátogatta, és tanácsaival segítette őket. Az 1950-es években a falvakban a szülésznői állásokat megszüntették. Ettől kezdve a terhes asszonyoknak részt kellett venni az orvos által vezetett terhes tanácsadáson. Emellett mind a terhes nők, mind a csecsemők rendelkezésére állt és áll az orvos mellett a védőnő. A szülés is szülőotthonban, orvosi felügyelet mellett történik. A terhes asszony táplálkozásában nem volt eltérés a család többi tagjának táplálkozásától. Amit a család evett, azt ette ő is. Nem is engedhette volna meg magának, hogy külön koszton legyen. Ha mégis ezt tette volna, megszólták volna érte. Azért bizonyos értelemben jobb kosztja volt, mint más halandónak. Ha valahova elment, ott minden ételből megkínálták. A terhességgel ugyanis együtt járt a kívánás, s azt tartották, ha a terhes asszony valamit megkíván és abból nem ehet, akkor elvetél. Éppen ezért az ételből bárhol, bármikor kérés nélkül is vehetett. Szívesen vették, ha a terhes nő szép piros almát evett. Azt tartották, hogy akkor gyermeke is egészséges, piros arcú lesz. Tilos volt viszont összenőtt, dupla szemű gyümölcsöt (szilvát, meggyet, szamócát, cseresznyét) megenni. Azt tartották ugyanis, hogy ha ilyet eszik a terhes nő, ikrei születnek.

5 Nem véletlenül mondták azt a lányra, ha férjhez ment, hogy bekötötték a fejét. Karcsán ez azt is jelentette, hogy amikor asszony lett a lányból, nem járhatott többé hajadonfővel, hanem csak bekötött fejjel mehetett ki az utcára. A századfordulóig az asz szonyok ruházata szoknyából (kabát), blúzból (ráncoskából, lityából) állt. A lábukra ősztől tavaszig csizmát, tavasztól pedig száras cipőt húztak. A fejüket a haj felett egy kisebb háromszögletű kendővel, a hátraszorítóval kötötték be, erre kötötték a fejrevaló kendőt. A hátraszorítón elöl két bojtot is kötöttek addig, amíg a fiatalasszonynak gyermeke nem született. A gyermek megszületése után a hátraszorítóról lekerült a bojt. Egyébként nem volt különbség a terhes és nem terhes asszony viselete között. Csupán annyi volt a változás, hogy a terhes asszony nem vette magára a hat-nyolc alsószoknyát, hanem a terhesség előrehaladtával mind kevesebb lett a szoknya, és maga elé melleskötényt kötött. A két világháború között változott a viselet. A szoknya és a blúz viselését felváltotta az egybeszabott ruha, a viganó viselete. Ez a terhes asszonyoknak sokkal egészségesebb volt, mint a korábbi szoknya-blúz viselet, mivel derékban nem szorította a testet. Ez a viselet is általános volt, nemcsak a terhes asszonyok viselték. Napjainkban azonban már annyit változott a helyzet, hogy egész arzenálja van a terhes nők ruhatárának. Különböző kismamaruhákba öltözhetnek. A házastársak között a teherbe esés után sem szakadt meg a szexuális kapcsolat. Általában négy-öt hónapig még volt ilyen kapcsolat, csak ezután szűnt meg, és csak a szülés után hat héttel kezdődött újra. a) A terhes asszony jogai és kötelességei A terhes asszonyt nemcsak tilalmak óvták, hanem megtehetett olyan dolgot is, amelyért a nem terheseket megbüntették. Azt tartották ugyanis, hogy a terhes nő akaratának, vágyainak nem szabad ellene szegülni, azt mindenképpen teljesíteni kel', mert ellenkező esetben a magzat látja kárát. Ugyanis ha a terhes nő megkívánt valamit, és nem 5 Lénáit Jánosné Vajda Erzsébet közlése. 1970. ,. 671