A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

NAGY Géza: A nő és a család a faluközösségben

A parasztasszony a munkából soha nem maradhatott ki. A menyecske a házi munkán kívül keményen dolgozott a mezőn is. Amíg tehát nem számíthatott a család arra, hogy a menyecske anyai örömök elé néz, olyan családtag volt, mint a többi. El kellett végeznie mindazokat a munkákat, melyeket a családban feladatává tettek. Mikor azonban úgy maradt, vastagon esett, áldott állapotba került, várandós lett, másállapotba került, terhes lett, kicsi bántotta a nagyot, egészen más lett a helyzete. Ettől kezdve másképpen ítélték meg a munkáját. Megengedhette magának, hogy a reá kiszabott munkát - ha úgy érezte magát - ne végezze el teljes egészében. S ezt a születendő gyermek érdekében nem is vették tőle rossznéven. Arra, hogy az új párnak a lakodalom után egy esztendőre gyermeke születik, mindenki számított. Nem véletlenül volt a legelterjedtebb szólásmondás „szaporodjatok, mint a csicsóka",

1 s nem véletlenül tartozott a legelterjedtebb jókívánságok közé a „sok örömet, boldogságot, esztendőre apróságot".

2 Az előbb említettem, hogy amikor a menyecske terhes lett, megengedhette magának, hogy a rábízott munkát ne végezze el teljes egészében. Ez igaz is volt, de azért annyira nem kímélhették az állapotos asszonyt, hogy terhességét munka nélkül viselje. Minden asszonynak dolgoznia kellett még terhessége ideje alatt is. Csupán az történt, hogy óvakodnia kellett a nehéz munkától, nem engedték meg neki, hogy súlyosat emeljen, nem volt szabad leugrania sehonnan, s nem engedték meg, hogy megszaladjon. Egyébként részt kellett vennie a család minden munkájában. A századfordulóig a terhes asszony mentesítése a nehéz munka alól a nagycsaládban még minden nehézség nélkül megtörténhetett. A családban többen voltak, a terhesen kívül más asszony is, így a nehezebb asszonyi munkákat is volt kinek átvállalni. Emellett pedig amikor a férjével együtt dolgozott az asszony, a férj igyekezett óvni feleségét. Munka közben az asszony többet pihenhetett. Amikor a nagycsaládos rendszer felbomlott, a fiatalok lettek a család hangadói, merőben más lett a helyzet. Ha ott voltak a családban az asszony vagy a férj szülei és még nem szorultak ápolásra, az anya vagy anyós a terhes asszonyra váró munka egy részének végzését átvállalta. Ha azonban ilyenre nem volt lehetőség, akkor bizony a terhes asszonyra várt minden munka. Az ember korán elment a mezőre, az asszonynak pedig a ház körüli munkát mindenképpen el kellett végeznie. Végezte is minden aszszony még betegen is. Ha rosszul érezte magát, abbahagyta, majd amikor szűnt a roszszullét, folytatta. Ha már olyan helyzetbe került, hogy nem tudott semmit csinálni, akkor már igen nagy volt a baj. Ilyenkor vagy a férjre várt a ház körüli legszükségesebb munkák végzése, vagy valamelyik rokon asszony segített. Napjainkban, amikor olyan helyzetben élnek az asszonyok, hogy a terhes aszszonynak nem kell attól tartania, hogy a sok munka miatt baj lesz a születendő gyermek egészségével, éppen ez a legproblémásabb. Ma a lányok, asszonyok nem végzik azt az ínszaggató munkát, amit anyáik, nagyanyáik végeztek. Minden orvosi segítség rendelkezésre áll a terhes nőnek. Ennek ellenére egyre több a vetélés, egyre nagyobb a veszélyeztetett terhesek száma. Vannak olyan terhes asszonyok, akik gyermekük megszületéséig terhességük nagy részét a szülőotthonban, orvosi felügyelet mellett töltik. Mi ennek az oka? Ki tudja? 1 Balázs Gyuláné Nagy Margit közlése. 1985. Vo. Kiss Lajos: A szegény emberek élete II. Bp. 1981. 236. 2 Balázs Gyuláné Nagy Margit közlése. 1985. 669