A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

NAGY Géza: A nő és a család a faluközösségben

A NŐ ÉS A CSALÁD A FALUKÖZÖSSÉGBEN NAGY GÉZA 1. A TERHES ASSZONY A CSALÁDBAN Amikor a lánynak bekötötték a fejét, férjhez ment, egy új családba, egy új közösségbe került. Karcsán ugyanis általános szokás volt, hogy a fiúgyermek mindig a szülői házba vitte a menyecskét. A lánygyermek tehát mindig elkerült a szülői háztól, hacsak nem egyedüli lány volt, akkor a szülei vőt fogadtak hozzá. De ezt tették azok a szülők is, akiknek a családjában csak lánygyermekek születtek. Ha ugyanis a lányos háztól elkerültek az idősebb lánytestvérek, a legkisebbik lány mindig otthon maradt. Hozzá vőt fogadtak a szülők. A menyecskének tehát nemcsak a szülői házból vitt szokásokat kellett megtartani, hanem meg kellett tanulnia a férje családjában levő szokásokat, és mindenkor alkalmazkodni is kellett hozzá. Szerencsére a családokban levő szokások nem sokban különböztek egymástól, kivéve, ha a menyecske más vallású családba került. Amíg az anyós élt, a menyecskének nem volt beleszólása a házi dolgokba. Azt kellett tenni még a saját gyermeke nevelésekor is, amit az anyós mondott. Sőt, amíg gyermeke nem született, addig nem is volt igazán teljes jogú családtag. Amikor az új asszony férje házához került, a hozományként vitt ruhaneműt, bútort, esetleg szarvasmarhát viszont úgy kezelték új családjában a gyermeke megszületéséig, mint az ő kizárólagos tulajdonát. Ha pedig földet is vitt a házasságba hozományként - bár ez csak igen ritkán történt meg a nagycsaládos rendszer idején -, akkor a föld termésével teljes egészében az új asszony rendelkezett annak ellenére, hogy a család dolgozta meg a földet. A ruhaneműt, a bútort sem használta a család, a tehénnek is csak a hasznát tartották meg. Ezt az eljárást természetesnek tartották, mert mi volt a biztosíték arra, hogy gyermeke születik az új asszonynak? Vagy mi történik akkor, ha az asszony még gyermektelen, s a férje valamilyen tragikus esemény következtében meghal? Esetleg mi lesz akkor, ha hosszabb idő elteltével sem születik gyermek? Azt ugyanis természetesnek tartották, hogy ha hosszabb idő elteltével a menyecske nem esik teherbe, illetve gyermeke nem születik, bármelyikük megszüntetheti az életközösséget. Ha az asszony fiatalon özvegyen maradt, vagy éppen a fenti ok miatt szétváltak, akkor a hozományát mindig magával vitte. Mert ha özvegyként újra férjhez ment, első férje családjától, illetve házából mindenképpen el kellett mennie. Ez alól csak akkor volt kivétel, ha esetleg volt férje testvéréhez ment feleségül. Amikor azonban megszületett a házaspár első gyermeke, az asszony hozománya közös családi vagyon lett, mint ahogy a férjre váró örökségből sem lehetett kizárni a menyecskét, illetve gyermekét, ha a férj valamilyen ok következtében eltávozott az élők sorából. 668