A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

BARSI Ernő: Táplálkozás a bükkaljai Sály községben a hagyományos gazdálkodás idején

hogy attól kilisések (pattanásosok) lesznek." A reformátusok is tartották ezt a szokást. Azt is tartották a régiek, hogy karácsonykor, újévkor sült tököt kell enni, mert akkor lesz sok pénzünk. A farsang vízkereszttel kezdődött és húshagyó kedd éjféljével befejeződött. „Ha farsang alatt nem tudott a jány férjhez menni, akkor szidták a papot, hogy rövidre szabta a farsangot." Farsangkor az asszonyok is látogatták egymást. „Fogták a guzsalyat, oszt' mentek egymáshoz fonni. Viszont annak is vissza kellett gyönni látogatóba, akinél vótak." Akkor sült a pampuszka (fánk), herőce és azzal kínálták egymást. Balázs napján (febr. 3.) szokták vinni a gyümölcsöt szenteltetni, akinek még volt. „Ebből az édesanya egy-egy cikkét vágott a gyerekeknek, úgy osztotta széjjel." Hamvazószerdától húsvétig tartott a nagyböjt, de csak a katolikusok tartották. A reformátusoknál csak nagypénteken volt böjti ebéd. Ilyenkor mákos gubát ettek. A katolikusok étkezésében azonban igen régi böjti ételek is fennmaradtak. Ilyen régi böjti étel volt a korpacibére. Ezt hamvazószerda és húsvét között, akkor is szerda-péntek-szombati napokon készítették. Hamvazószerdán még a fazekat is kilúgozták, kiforrázták, hogy zsír még abban se legyen. Mert böjtben hús és zsír nélkül volt csak szabad főzni. Csak a második világháború után engedélyezte az egyház, hogy böjti időben is lehessen zsírral főzni. „A korpacibére úgy készült, hogy a korpát este leforrázták és a kemencére tették. Ott a leve megsavanyodott. Mikor megsavanyodott, akkor leszűrték. Száraz rántást készítettek (csak a lisztet magábban pirították meg zsír nélkül), oszt' korpalével feleresztették. Ebbe is gyúrtak tésztát, elnyújtották, mégsütötték laskának, és ezt tördelték bele. Csak a nagyanyám főzött korpacibérét, édesanyám már nem - emlegeti Sályi Józsefné -, mert az nagyon éhes leves vót és a gyerekek nagyon sok kényeret ettek utána, így többe került, mintha olyan ételt ettek vóna, amivel jobban jóllaknak." Böjti étel volt a kukoricakása is. A vizet bezöldségelték, krumplit tettek bele, s ha megfőtt, kukoricalisztet engedtek bele. Aztán egy kis olajban pirított hagymát tettek a tetejére, vagy a tányéron szétterítették és tejet öntöttek rá. Böjti étel volt a zsámiska is. Ma már zsírral is főznek böjtben. De aki ragaszkodik a böjthöz, az inkább habart babot vagy lencsét főz. Húsvét első napján a katolikusok sonkát, kemény tojást és fehér kalácsot vittek a templomba megáldatni. Mikor hazajöttek, akkor a családfő az asztalhoz ült, az anya feltálalta a megáldott ételeket, s ezekből a család minden tagja evett. Ezzel szűnt meg a böjt. Etel előtt és után mindig imádkoztak. Etel előtt ezt mondták: Édes Jézus, légy vendégünk, Áldd még amit adtál nékünk. Amén. Étkezés után: Hálát adunk az Úrnak, mert ő jó és örökké tart az ő irgalmassága. Volt egy hosszabb étel előtti imádság is: „Mindénéknek szemei tereád néznek. Tebenned bízunk Úr Isten. Te adsz nekünk eledelt alkalmas időben. Te emeled fél szent kezedet és betöltesz mindén élőlényt a Te áldásoddal. Ámen!" Húsvétra katolikusok, reformátusok egyaránt sütöttek kalácsot, diós és mákos patkót, meg kocsonyát főztek. Ünnepi alkalomnak számított a disznóölés is. Ilyenkor reggelire hagymás zsíron megabált vért adtak. Ebédre gulyáslevest vagy savanyú levest főztek, húst sütöttek, melyet párolt káposztával fogyasztottak. Vacsorakor volt aztán valójában az ünnepi étkezés. Ilyenkorra vendégeket is hívtak. A vacsora mindig csigalevessel (húsleves 666