A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

BARSI Ernő: Táplálkozás a bükkaljai Sály községben a hagyományos gazdálkodás idején

nát, ecetes vereshagymával. Ezt ettek fonóból hazamenet is. Vacsorára mindig az ebédről meghagyott maradék volt. Lehetőleg úgy főztek, hogy abból estére is maradjon. Ebédek Hétfő Habart bab, túrós tészta Kedd Komprileves nokedlival, palacsinta Szerda Laposborsó leves, paprikás kompri Csütörtök Húsleves (télen disznóhúsból, nyáron baromfiból), pampuszka vagypuffancs Péntek Rántott bab vagy tésztás bab, tarkedli Szombat Lebbencsleves (hogy vasárnap szépek legyünk!) Vasárnap Húsleves, pörkölt nokedlivel vagy rizskásával, esetleg a pörkölt helyett csak főtt hús mártással. Kora tavasszal sóskamártás, nyár elején büszke- vagy ribizlimártás. Télen paradicsommártás. Vasárnap sütemény is volt: béles, mákoskürt, dióskürt. 8. Ünnepek étrendje Ünnepeken általában bőségesebb és változatosabb volt az étkezés, vagy pedig az ellenkezője is jellemző volt, a naptári év egyes szakaszaihoz böjtöt írt elő az egyház. Ennek megfelelően elég nagy volt a különbség a falu katolikus és református rétegének ünnepi étrendjében. A katolikusok adventi és karácsonyi étrendjéről így emlékezett Sályi Józsefné: „Advent első vasárnapján (karácsony előtt négy héttel) ugyanúgy böjt kezdődött, mint húsvét előtt. Azért az adventi böjtöt mégelőző napokban igyekeztek jól főzni. Ha ilyenkor vendég érkezett, akkor birkát vágtak. Adventbe reggelire legtöbbször komprit sütöttek, vagy lékváros kényeret ettek. Ebédre bableves vót szárazrántással. Odatették sós vízbe főni a babot. Égy kis fokhagymát tettek bele, hogy ízesebb légyén, aztán lisztlánggal berántották. De néha főztek zőccségés bablevest is. Ebbe nem vót rántás, csak csipétketészta. Aztán csináltak lékváros tésztát vagy mákos tésztát, de zsír nélkül. Vacsorára déli maradék volt. Ha nem maradt ebédről semmi, akkor komprit sütöttek. Karácsony vigiliáján (dec. 24.) sovány ebéd vót. Olyan hely is akadt, ahol nem is igén ettek éjféli miséig. Legfeljebb sütöttek égy kis komprit, és amikor éjféli misérül hazagyöttek, akkor ettek. Főtt étel akkorra sem vót, csak ünnepi sütemény. Karácsony szombatjára legtöbb helyén gubát sütöttek. Két kiló lisztét két deka élesztővel még langyos vízzel bedagasztottak. Mikor mégkelt, elnyújtották hosszába és perecéket formáltak belőle. Tepsibe tették és kemencébe mégsütötték. Aztán elvagdalták, beletették égy lyukas tálba, forró vízzel leöntötték. Ettől mégduzzadt. Szórtak rá cukros, darált mákot. Sok helyén ez vót a karácsony vigiliai étel. Estére már mégsült az ünnepi kalács, mákos patkó, diós patkó. Éjféli mise után ebbül már lehetett enni. Karácsony első napján bundapájinkát (gabonapálinka) mézeltek, és mézes pájinkát ittak. Ebédre levágtak égy tyúkot. Húsleves vót csigatésztával, utána főtt hús valamilyen mártással. Karácsony másodnapján birkahússal vót tőtöttkáposzta, a csontosábul még leves." A reformátusoknál karácsony szombatján nem volt böjt. Rendes hétköznapi étrend volt. Ellenben még este elkészítették karácsony első napjára a töltöttkáposztát, hogy akkor ne kelljen főzni. Szilveszterkor a katolikusoknál megint guba volt, de akkor nem mákkal, hanem mézzel ízesítették. Újévkor csak disznóhúst volt szabad enni, „mert az befelé túr. Aprólékfélét nem, mert az még kifelé kapar és elviszi a szerencsét. Karácsony még újév azaz nagy és kiskarácsony között kását még babot nem vót szabad enni, mert azt tartották, 665