A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

GALUSKA Imre: Vázlatok a Harangod-vidék református egyháztörténetéhez

Mikszáth is megírt. A torony alatti előcsarnok (cinterem) bolthajtásának a visszája az első emelet padlója alatt úgy domborodik, mint egy sírhalom. Porosodott rajta egy régi koszorú, 1922-ből maradt talán, mikor az új nagyharangot húzták fel, s az egyházfi tehette oda. A gyermekek pedig megilletődve magyarázgatták egymásnak: a gombfeltevő sírja, aki leesett a torony tetejéről. Az építés után pedig 47 évre, egy hittanórán 1955ben egy lányka beszélte el - a szüleitől hallotta -: „Mikor a gombot húzták fel, az ember, aki fent volt a torony hegyibe, hogy elhelyezze, lekiáltott, megkérdezte, melyik lyukba tegye a kettő közül. Ebből már tudták, akik lent álltak, hogy kettőt lát, tehát elszédült, le fog esni. Le is esett, és szörnyet halt." Fennmaradt azonban a gombfeltétel áldomásos valódi története is: a magasban a mester megivott egy pohár bort, majd a poharat elhajította messzire, úgyhogy az a Csegéék kapujánál esett le. Némelyek ezt is regessé színezik: nem tört össze. A hernádnémeti régi, azóta lebontott, még Árpád-kori templomban történt a Harangod-vidék talán legnagyobb egyháztörténeti eseménye: itt választották meg 1735. január 6-án a Tiszáninneni Református Egyházkerület első superintendensét - püspökét Szentgyörgyi Sámuel személyében.

44 Ugyanis eddig, eredetileg egyszerűen az egri püspökség meglétére, majd érzékenységére tekintettel, később teológiai meggondolásból, Tiszáninnen nem tartottak püspököt, hanem püspöki jogú esperesek kormányoztak. Területi gyűlések Első püspökünket ugyancsak Németiben szentelték fel választása után rövid idő múlva, 1735. március 4-én. Mind a választás, mind a felszentelés egyházkerületi gyűlés keretében ment végbe. Hernádnémetiben tehát két egyházkerületi gyűlés is volt egy évben.

45 Tiszáninnen második superintendensét, Csáji Mártont pedig a lúci, 1745-ben tartott egyházkerületi gyűlésen választották meg.

46 A területi gyűlések tartása régen az egyházközösségekre háramlott. Az egyházközségekben tartották felváltva. Olykor a gyűlés helyét bizonyos körülmények is indokolták, például a fogatok tekintetében a szénatermés. Szomszéd gyülekezetek együtt is viselték a gyűlés költségét. 1809. április 18-án a Harkányban tartott kerületi gyűlés költségeihez Taktaszada is hozzájárult.

47 A gyűlések általában háromfélék voltak: egyházkerületi, egyházmegyei, valamint egyházmegyei helyosztó gyűlések. Ez utóbbiakon helyezték el - dislocálták - a meg nem marasztott, illetőleg meg nem maradt prédikátorokat és rektorokat. Kesznyétenben 1800-ban, az új templom felszentelésekor egyházkerületi, 1812ben egyházmegyei, s egyúttal helyosztó, utoljára 1826-ban helyosztó gyűlés - dislocatio - tartatott. 1820 februárjában a kesznyéteni követek a németi helyosztó gyűlésen negyednapig tartózkodtak. Akkoriban ezt úgy mondották s diktálták be a kurátorok számadásuk könyvébe, hogy „mulattak". (Az utókor az ilyen bejegyzéseken igaztalanul sokat élcelődött. A szó eredeti 'időzik, időt tölt' a múlt század dereka tájától váltott át új jelentésére: 'italozással, nótázással szórakozik'. Szegény Szendrey Júliát is azért ítélte el a közvélemény, mert oda nyilatkozott, hogy férje keresése közben katonatisztekkel mulatott.) Lúcon 1824-ben volt Tractualis Gyűlés, azaz egyházmegyei. Sok kést, kanalat, 44 Dr. Szabó Lajos: Adattár. 45 Dr. Szabó Lajos: Adattár. 46 Dr. Szabó Lajos: Adattár. 47 Dr. Szabó Lajos: a 34. sz. jegyzetben i. m. 11. 634