A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)
HOFFMANN Tamás: Házak, tornyok, udvarok (Parasztházak a Mediterráneumban)
határok által. Multidiszciplinalitás is magától értetődő kutatási magatartásforma számukra. , Meglehet, ezek az okok játszanak elsősorban szerepet abban, hogy vázlatot lehessen készíteni Dél-Európa, jelesen a mediterrán világ építészeti hagyományairól. Ebben a dolgozatban erre törekszem. * A mediterrán világ természeti és történeti adottságaiban összetett, változatos képződmény. Ennek ellenére több benne a koherens tényező, mint az olyan, amely elhatárolni készteti egymástól az egyes régiókat. Braudel ezt a helyzetet ismerte fel egy fél évszázaddal ezelőtt, amikor megírta híres művét, és azon nyomban két táborra osztotta kritikusait. 4 Az építészeti hagyományokról szólva is magától értetődő, hogy a Mediterráneum többezer éves múltú gazdasági, szociális, kulturális és politikai kölcsönhatások színtere. Mindezek az adottságok rendszerré egyesülnek. A Mediterráneum voltaképpen medence, melynek közepén egy nagy belső tó, a Földközi-tenger hullámzik: ez a partjain élők infrastruktúrája, nem választja el a körülötte élőket, ellenkezőleg, összekapcsolja sorsukat. Ez az adottság tette lehetővé a görög városalapításokat, a városok láncolatának gazdaságilag hatékony működését, s talán a legkiemelkedőbb teljesítményt, a római birodalom megszületését. Mindkét rendszer fennmaradt hagyományaiban, és mindmáig motiváló tényező mindazok életében, akik a világnak ezen a táján élnek. A korai középkor és az azt követő századokban, amikor az arab hódítás nyomta rá bélyegét a medence nagyobb részére, a koherencia ismét érvényesült, sőt az itt élőket összekötötte egy nagy világrendszer ázsiai kultúráival. Mindazonáltal a mediterrán világ legfőbb tényezője a középkori urbanizáció volt, az a folyamat, amely az emberek lakásviszonyait és építészeti kultúráját mindennél jobban befolyásolta, s így a vizsgált téma számára meghatározó jelentőségű. Másrészt ennek az urbanizációnak lassú hanyatlása, a gazdasági haladás fókuszának eltolódása az Atlanti-Európába, s a mediterrán világnak perifériává válása legalább olyan jelentős tényező, ha valaki a fogyasztási szokásokat, az emberek lakáskörülményeit tekinti vizsgálata tárgyának. További problémákat vetnek fel az ökológiai adottságok, maguk az építőanyagok, azok a kondíciók, amelyeknek gazdaságos hasznosítása meghatározza az építkezési kultúra teljesítményeit. Meddig tartanak azok az állapotok, amelyekben a természetes építőanyag határozzák meg az építészet formavilágát és minek köszönhető, ha ettől a határtól eltávolodva eleddig ismeretlen építészeti alakzatokat agyainak ki, s tekintik azokat otthonuknak? Más szóval: mi a szerepe a divatnak és milyen feltételek között válhat a divat meghatározó tényezővé? Az alábbi írásban ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban szeretném néhány elgondolásomat rögzíteni. Persze csak vázlatosan, nem kimerítő részletességgel: erre nem an ynyira terjedelmi adottságok, hanem sokkal inkább a megismerés korlátai (nyelvismeret, az irodalom hozzáférhetősége, vagy ami még gyakoribb: hiánya, s a személyes tájékozódások szegényes lehetőségei) kényszerítenek. Ennek ellenére meg kell kockáztatni néhány feltevést, annál is inkább, mert az itt olvashatók egy nagyobb rendszerbe illeszkednek: az európai parasztok környezeti kultúrájának jellemzésébe; az itt olvasható dolgozat tehát egy hosszabb értekezés részlete. 4 Braudel, 1966/1-11. 62
