A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

SZINYEI Merse Anna: Szinyei Merse Pál és az európai festészet rokon törekvései

Szinyei Mer se Pál: Mező 1909. (HOM. 53.27.1.) A müncheni festőakadémia, bármennyire is a konvenció, a kötöttségek fellegvára volt, nem zárhatta be - és nem is akarta bezárni - kapuit a Párizs felől támadt friss áramlatok lassú beszűrődése elől. A bajor főváros virágzásnak indult művészeti élete az összes közép-európai és német kulturcentrum közül Münchent tette leginkább képessé a sokfajta irányzat egyidejű befogadására, bár hivatalos művészeti intézményei akkor még nem ismerték el az új kezdeményezések létjogosultságát.

8 A magyar festészet számára olyan fontos müncheni művészeti törekvések legszerteágazóbb időszaka - a századvégi szecessziót megelőzően - az 1865-75 közötti évtized. Még javában alkotnak az intim tájképeikben barbizoni tájfestő hagyományokat közvetítő öregek: id. E. Schleich és A. Lier, meg a kedélyes életképfestő C. Spitzweg. Frankfurtból átköltözik a Courbet-elveket közvetítő Viktor Müller. Később a karlsruhei tanultságú Hans Thoma; a svájci természetszimbolista A. Böcklin is egyéni színezettel bővíti az összképet. Az akadémián tanuló fiatalok és a független festők közül is többen meglátogatják az 1867-es párizsi világkiállítást és szóban terjesztik a világosan festett, 8 Vö. Die Münchner Schule 1850-1914. (kat. szerk E. Ruhmer). Haus der Kunst München 1979.; valamint Szinyei Merse Anna: A müncheni iskola kiállítása - magyar szemmel, in: Művészet 1980/8. 37-41. 569