A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

SZABÓ Júlia: Szinyei Merse Pál és a tájfestészet Magyarországon a 19. században

Szinyei Merse Pál: Gróf Szirmayné, Szinyei Merse Pál: Gróf Szirmay Alfréd 1879. Probstner Mária 1879. (HOM P.77.345) (HOM P 77.346) badulás a bajtól pedig isteni kegyelem. Divat a romantikus-historizáló magyar írók és költők olvasása, de divat a történelmi korokat vizsgáló hazai tudós kutatások közkincs csé tétele is. Vidéki úriasszonyok, falusi jegyzők rendelik meg a Magyar Tudományos Akadémia tudományos értekezéseit és ajánlják festő vagy szobrász fiaik figyelmébe. Az Európában is tetőpontra hágott historizálás korában, 1868-69-ben Münchenben, Piloty iskolájában egy fiatal tehetség, Szinyei Merse Pál nemet mond mindezekre, s néhány vázlat és kísérlet után tudatosan elfordul a historizmustól, s a natura, a plein air kérdései foglalkoztatják. Csak a középkori templomok falán is olvasható Szinyei név történelmi csengésű az 1873-ban elkészült Majális aláírásában, a festményen semmi nem utal még az előző évszakra sem, nemhogy valamely korábbi évszázadra. A legutolsó divat szerinti öltözetű Sáros megyei urak és hölgyek tavaszi kirándulása München, vagy Magyarország valamely tájára nem akar sem allegorikus, sem történeti jelentéseket közölni. Csak a vörös köpenynek a zöld füvön, csak a rózsaszín vagy fehér, vagy barna ruhának, csak az arcokon megjelenő reflexeknek örült a festő és örülhet a néző. Eltűnik minden színpadias világítás, effektus, színházi gyertyák helyett (lásd Madarász Viktor: Hunyadi siratása!), csak a természetes fényforrás, a Nap világít. A táj köznapi, közönséges, demitizált - akár Courbet, Manet vagy Monet festményein, az emberi alakok kicsit mesterkéltebben mozognak, de „tanulják" a keresetienséget. A magyar festészetben ezekben az években (1869-73 között) csak Münchenben készült néhány hasonló kép, színvázlat. Plein a/r-festészettel próbálkozik ott vázlatokon, festményeken Liezen-Meyer Sándor, Benczúr Gyula, Wagner Sándor. München mellett Düsseldorfba, majd Párizsba és Barbizonba is utaznak ekkoriban magyar festők és különféle realizmusokkal ismerkednek (Mészöly Géza, Deák-Ébner 563