A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)
GODA Gertrúd: Szinyei Merse Pál emlékrendezvény (Miskolc-Jernye)
Külön örömünkre szolgált, hogy a művész szülőföldjének érintett faluközösségei társrendezői minőségben kapcsolódtak be munkánkba. Szinyeújfalu (Chminianska Nova Ves) képviseletében Pavel Harniciar, Jernye (Jarovnice) részéről pedig Milán Kropuch polgármester úr, valamint dr. Mészáros Antal, a jernyei emlékszoba kialakítója tisztelte meg személyesen köszöntve a nagyszámú hallgatóságot, és a Szinyei-kultuszhoz olyannyira hozzátartozó „Szinyeilakomán" is ünnepi beszédet mondtak. Másnap ők fogadták a magyarországi küldöttséget a történelmi Sáros megyében (Szlovákia). A festőt megihlető táj felkeresése, a még meglévő épületek és a képekről ismert parkrészletek megtekintése után az emléktáblánál és a sírkertben a kegyelet virágainak elhelyezésére került sor. Koszorúzott az MTA Művészettörténeti Intézete, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, a Szinyei Merse Pál Társaság, a Magyar Nemzeti Galéria, a Debreceni Szinyei Merse Pál régi és új sírkeresztje Déri Múzeum, a Szombathelyi Képtár, a Jernyén, 1995-ben Göcseji Múzeum, a Janus Pannonius Múzeum, a Janus Pannonius Egyetem, a Szinyei Merse Pál Gimnázium (Budapest), a Miskolci Bölcsész Egyesület és múzeumunk is a helybéli tisztelgőkkel közösen. A jernyei temetőben egy új, nagyméretű tölgyfakereszt felszentelésére is sor került. Ez az egykor Szinyei szándéka szerint felállított mementó hasonmása. Még sok apró figyelmességből áradt a Mersék emléke iránt érzett tisztelet és nagyrabecsülés. Az ünnepi előadásokat a szlovák népművészek folklór műsora, ill. Pavel Mészárosnak, a Kassai Televízió munkatársának Szinyei Merse Pálról készített filmje zárta. Amennyire megindító volt a sírnál a két nyelven elmondott imádság, ugyanolyan felemelő érzést váltott ki a közel száz főre terített nagy, fehér asztal mellett együttesen elfogyasztott ünnepi ebéd. Szinyei szelleme megérintette az egybegyűlteket, a két nap alatt többször érezhettük úgy, a művész hagyatékának valódi örökösei vagyunk. 561