A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

PORKOLÁB Tibor: A hagyományteremtés kísérlete (Csorba Zoltán több mint fél évszázados irodalomtörténetéről)

A HAGYOMÁNYTEREMTÉS KÍSÉRLETE (Csorba Zoltán több mint fél évszázados borsodi irodalomtörténetéről) PORKOLÁB TIBOR (EZ VAN) Egy fiatal miskolci gimnáziumi tanár 1942-ben (saját kiadásában) megjelentette Miskolc és Borsod az irodalomban című regionális irodalomtörténeti szintézisét. A könyv alapmű lett, legalábbis helyi szinten. Évtizedeken át a Csorbát használták (és használják még ma is) a helyi kultúrpropagandisták, a honismereti és várostörténeti vetélkedők résztvevői, az önképzőköri diákság, az irodalmi rendezvények szónokai, a szakkörvezető tanárok, a kulturális rovatok szerkesztői, a helyismereti részleg könyvtárosai, a szakdolgozatot író tanítóképzős lányok, a helytörténeti pályázatok díjazottjai - egyszóval: mindenki. A Csorba roppant tekintélynek örvendett, a helyi irodalommal foglalkozó munkák csak a legritkább esetben mondtak le a Csorba-citátumok beépítése által nyerhető legitimitásról. Ebből következően a Csorba recepcióját a kultikus attitűd határozta meg. A kritikainak nevezhető interpretációk szinte teljes hiánya

1 nyilván azzal függött össze, hogy a Csorba valóban hiánypótló összegzésnek számított (és bizony még ma is az egyetlen használható regionális irodalomtörténeti kézikönyvnek tekinthető). Tehát: ez volt (és bizony ez van). Ahogy Kováts Dániel írja: „a helyi irodalmi hagyományoknak máig is legalaposabb ismertetése. Akiknek birtokában van, becses könyvritkaságaik között őrzik, s nincs Miskolc, vagy Borsod megye múltjával foglalkozó szerző, aki Csorba Zoltán könyvét nélkülözni tudná."

2 Persze ez a hiánypszichózis is a Csorba nimbuszát emelte. A Csorbához ugyanis nem lehetett csak úgy hozzájutni: elkeseredett küzdelem folyt azokért a meglehetősen elhasznált példányokért, amelyek valami különös véletlen folytán (olvasótermi használatra bejegyzéssel) megmaradtak a könyvtárakban.

3 Nem kis elégedettséggel hozom a (Tisztelt) Olvasó tudomására, hogy a Fekete Pál és Társai miskolci nyomdájában készült 160 oldalas Csorbának egy dedikált példánya van a birtokomban.

4 A címlap belső oldalán ez a (fekete tintával írt) autográf szöveg olvasható: Porcs Kálmán tanügyi főtanácsos úrnak őszinte tisztelettel Dr. Csorba Zoltán. Miskolc, 1942. dec. 13. A könyv (a kíméletes használat ellenére) a szétesés határán áll, ráadásul utolsó oldalait vastag kék ceruzával firkálták össze. (Kiradírozhatnám, de nem akarom kiradírozni.) Leltári száma is van a Csorbának: 21858, viszont pecsétet (érdekes módon) nem találtam benne. A kötet ugyan hosszabb ideje nálam van, de nem az enyém. A pecséthiány ellenére tudom, hogy a Herman Ottó Múzeum tulajdona. (Melles1 Alighanem az egyetlen kivétel Bán Imre (1944) alapos kritikája, amelyre - ezúton is köszönöm Kovács Sándor Iván hívta fel a figyelmem. 2 Kováts, 1991. 3 A hiány(pszichózis) már a múlté: a miskolci Felsőmagyarország Kiadó megjelentette a Csorbát a szerző válogatott tanulmányaival együtt (Miskolc és Borsod az irodalomban. Irodalomtörténeti tanulmányok, Miskolc, 1994). 4 A (Tisztelt) Olvasónak azt is a tudomására kell hoznom, hogy a Csorbámat bizony senkinek sem adom kölcsön. 547