A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

DÖMÖTÖR Ákos: Változásvizsgálatok a Hangony-völgyi bejárók anyagi kultúrájában (Néprajzi tanulmány)

természetesen megmaradt az italfogyasztás történelmileg kialakult igényszerkezete. Kertjeikben a következő szőlőfajtákat termesztették: delevárit, otellót, izabellát, konkordit, novát, muskotályt. A borospincék falazásánál egyre gyakrabban alkalmaztak kohósalakot. Vendégfogadáskor ide vezették be a látogatókat. Ünnepnapokon az otthon előállított pálinka és „hazai" bor rendszerint később került asztalra. Előbb a bolti italokat fogyasztották. A bejárók táplálkozásában lényegében a csökkenő önellátás és a növekvő szolgáltatás együtt jelentkezett. Az önellátásból származó táplálékok előállításában mind a férfiak, mind a nők részt vettek. Az önellátásban feltűnő megterhelést jelentő feldolgozás a szolgáltatás terjedő igénybevétele során az átalakulás számos variánsában előkészítéssé fejlődött. A bejárók háztartásában a nők otthoni munkája a szolgáltatói szerep kiteljesedését hozta magával, amely tudati fejlődésük alapját a bérmunka irányában készítette elő. Az önellátás csökkenése miatt növekedett a bejáró munkások háztartásának feszültsége az etnikai tradíciók elavult gazdasági oldalának érvényesítésével szemben. A szolgáltatások igénybevétele főleg az élelmiszer-fogyasztás területén fokozatosan készítette fel a kiscsaládokat korszerű gazdasági működésük megalapozásával az idejét múlt táplálkozási hagyományok visszautasítására és az ételkultúra használható elemeinek megőrzésére a változásfolyamatban. DIE MATERIELLE KULTUR VON PENDLERN IN DEN SIEBZIGER JAHREN IM HANGONY TAL (Volkskundlicher Aufsatz) Auf der Basis einer langen und detaillierten Feldforschung wird in dieser Abhandlung versucht, über den gegenwärtigen Stand der traditionellen Lebensweise der Pendler aus der Umgebung der Stadt Ózd Auskunft zu geben und einen Überblick der Entwicklungstendenzen der Hauptgebiete der materiellen Kultur darzustellen. Von den unwesentlichen Problemen wird dadurch Abstand genommen, in dem ausschließlich folgende Fragenkomplexe, wie Wohnungsverhältnisse, die Wohnungseinrichtungen, die traditionelle und standardisierte Tracht, die Nahrung und bzw. Lebensmittel zu den ethnographischen Veränderungsuntersuchungen gewählt werden. In einer kulturhistorischen Auffassung, in der das Wohngebäude wie eine erstarrte Kleidung des Industriearbeiters interpretiert wird, aus der er täglich herausschlüpft, lassen sich wesentlich Fragenkomplexe (Wohnung und Tracht) eng miteinander verknüpfen. In der Methodologie dieser volkskundlichen Gegenwartsforschung erhalten die Variationen der Kleidung und die Haustypologie eine wichtige Rolle, obzwar sich das Lebensmilieu seit früherer Zeit stark verändert hat. Der alte Wohnungstyp (das sog. lange Haus) hängt mit der früherer Existenz der Großfamilie und der alten Haufensiedlung zusammen. Infolge der Veränderung innerhalb der landwirtschaftlichen Tätigkeit ist der intensive Gartenbau in den Vordergrund gerückt. Zu dieser Entwicklungstendenz gehörte das Aufkommen des L-förmigen Hauses, dessen Form aus dem langen Haus abgeleitet wird. Die Analyse der Wohnungsstruktur verschiedener Haustypen beweist die Fortdauer des alten Funktionssystems. Darüber hinaus kann man die Mehrzimmerbildung und die Etagenentwicklung wahrnehmen. Mittels statistischer Analyse wird auf Strukturveränderungen von Wohnungen, 520