A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

DOBROSSY István: Miskolc infrastruktúrájának modernizálása és a „Speyer” bankkölcsön felhasználása (1925-1950)

1940-ben a bank és a város között létrejött egy megállapodás, amely megfogalmazta a város 1 347 616 pengő tartozását, a kamatos-kamatok összegét 680 375 pengőben megadva ez összesen 2 027 911 pengő tartozást jelentett. A város vállalta a kétmillió pengőn felüli tartozásának azonnali kamatmentes kifizetését, s elfogadta a bank követelését 2 000 000 pengőben. „A megállapodás és az itt címzetezett leszámolás a város közönsége szempontjából nagy jelentőségű, és a város szanálása szempontjából előnyös. Nagy megnyugvást jelent, hogy évek óta húzódó vita a város javára ilyen kedvező befejezést nyert és éppen ezért a rendelkező részben kellett határoznunk" - szólt a közgyűlési előterjesztés megokolása.

89 A bankkal történő rendezés után kerülhetett sor az épületek értékesítésére. A közgyűlés 1943 novemberében az Országos Társadalombiztosítási Intézetnek 2 000 000 pengőért eladta az 1. sz. bérházat, s ebből az Angol-Magyar Banknak kifizette az akkor 1 650 000 pengős tartozását. így a bank már nem lehetett akadálya a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal és a Pesti Hazai Első Takarékpénztárral szemben fennálló tartozások törlesztésének. Az OTI a város további ingatlanjainak felvásárlásában is partnerként jelentkezett, így a Soltész Nagy Kálmán u. 2. számú bérházat 3 300 000 pengőért, a Déryné u. 2. számú bérházat 1 350 000 pengőért vásárolta meg. (Az 1. sz. bérházat a város 1934-ben már eladta.) A Kont utcai telkekért összesen 1 460 000 pengőt a Posta-féle városi tulajdonért pedig 1 554 880 pengőt volt hajlandó fizetni.

90 A teljes vételár 7 664 880 pengő volt, amelyből a két fővárosi banknak, a Speyer bankház magyarországi képviselőinek 5 325 709 pengőt utaltak át a 800 000 dolláros kölcsön teljes kiegyenlítésére. Ebből 2 000 000 pengő letét volt az I. és II. Speyer-kölcsön kötvényeinek vásárlására. Az 1944. év eleji átutaláskor a kétmillió pengőből 200 000 dollár értékű kötvény volt vásárolható. A tartozás összege formailag és tartalmilag különbözött. A Speyer-tartozások a transzfermoratórium alatt összegszerűségükben nem változtak, de ezeknek a kötvényeknek az volt a rendeltetése - az 1944-es közgyűlési mentalitás szerint -, hogy a transzfermoratórium megszűnése után azokat a városnak meg kellett vásárolnia. Tehát formailag a tartozás maradt 701 000 dollár, valóságában, tartalmában pedig lecsökkent 501 000 dollárra.

91 A város 1944 elejére „megszabadult" ingatlanaitól, de kiegyenlítette tartozásait a miskolci bankoknál, s a két pesti banknál is. Ennek a tartozásnak a kiegyenlítését kölcsönösen elismerték, amelyet a 19. kgy./1944. számú határozat dokumentál.

92 1944. március 22-én a Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap megjelentette Szlávy László polgármester közgyűlési beszámolójának részleteit. (Ezek megegyeznek a közgyűlésről készült jegyzőkönyvek szövegével.) A polgármester az 1928-ban felvett kölcsön kiegyenlítése és a Speyer-kötvény-vásárlás után úgy látta, hogy „a kötvények árfolyama kissé magas, mert 10 P 50 fillér körül mozog az értéke, de a kötvénnyel megszabadul a város a várható leszámolás következményeitől és mentesül az immár 13 évi kamatkülönbözet megterhelésének veszélyétől. - .... A kötvények birtoklása teljes biztonságot nyújt és nem kell félnünk a dollár árfolyamának reánk nézve esetleg kedvezőtlen alakulásától, tehát a tőzsdei hossz vagy bessz veszélyétől. - Célom az, hogy a háború tartama alatt, amikor a hasznos beruházások lehetősége egészen minimális, a vá89 B.-A.-Z. m.Lt. IV. 1903/a. 32. köt. 117-118. kgy./1940. 199-206. 90 B.-A.-Z. m.Lt. IV. 1903/a. 36. köt. 15. kgy./1944. 16. 91 B.-A.-Z. m.Lt. IV. 1903/a. 36. köt. 15. kgy./1944. 18-19. 92 B.-A.-Z. m.Lt. IV. 1903/a. 36. köt. 15. kgy./1944. 21. 446