A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

DOBROSSY István: Miskolc infrastruktúrájának modernizálása és a „Speyer” bankkölcsön felhasználása (1925-1950)

A hiteltúllépést az építők azzal igazolták, hogy a régi épületek bontása és a lakók kitelepítésének elhúzódása került sokba. Másrészt a vállalkozók által benyújtott keresetet a város - pénz hiányában - nem tudta, vagy csak késedelmesen tudta kifizetni. Azokat addig váltókkal fedte le, s ezeket később a villamos kölcsönből kellett beváltania. Tehát az építkezést végső soron nem a tervezési és kivitelezési munkálatok, hanem pénz hiányában a kényszerű pénzügyi tranzakciók drágították meg. A Tízes honvéd köz mai két építménye így 806 215 pengőbe került az 1920-as évek végén, 1930-as évek elején Miskolc önkormányzatának. 6. Vízvezeték főnyomócső az Avas alatt és a városi vízhálózat felújítása 1899-ben elkészült egy kiviteli terv, amely szerint Miskolc vízellátását a Sajó völgyében nyerhető ivóvízre építenék. Ez is kényszermegoldás volt, hiszen a Bükk hegységtől való víznyerés lett volna optimális megoldás, de ezt a források tulajdonosa, a kincstár a vasgyár vízszükségletére tekintettel elvetette, illetve nem engedélyezte. Tapolca szerepe - közelsége, jó klímája, nem elsősorban vize miatt - viszont megnőtt a város életében, s a közgyűlés 1910-ben úgy határozott, hogy a munkácsi püspökségtől 48 hold területet 216 000 koronáért megvásárol. A közgyűlési határozatnak megfelelően a források mellett szivattyútelep épül és a görömböly-tapolcai után, kb. 9 km-es csőszakasszal, az Avas oldalában (170 adriai szint feletti magasságban) készült víztározó medencébe vezetik az ivóvizet. Ez volt az első nyomócső, de már 1910-191 l-ben felvetődött egy - biztonsági okok miatti - második csőrendszer elkészítése is.

57 Az 1913-as év a város vízellátásának kiépítésében alapvetően fontos volt. Ez a Miskolci Vízművek születésének dátuma, a tapolcai gépház elkészítésének éve. Az Avas északi oldalán, a Pipisdombon megépített tárolómedence beindítása, amelybe egy 425 mm-es nyomócső szállította a vizet.

58 Az első világháború alatt - javításokkal - ez a rendszer biztosította a város vízellátását. A második nyomócső terve viszont már a háború végén felvetődött. Az új tervek 1924-re készültek el, készítője Pazar István volt.

59 Az első szakasz 1927-ig el is készült a gépház és Dudujka között.

60 A továbbfolytatásra a Speyer-kölcsön biztosított fedezetet. A város a főnyomócső megépítését a legfontosabbnak tartva, azt a pénzek felhasználása sorrendjében az első helyre tette. Az 1938. évi közgyűlés 280. sz. határozattal erről a következőt állapította meg. A kijelölt hitel 266.800 pengő volt, amely összeg teljes egészében átutaltatott a víz és csatornamű pénztárába. Az üzem igazgatósága számadási okmányokkal igazolta, hogy a meghatározott célra 269 000 pengőt fordított, tehát a további munkálatokat saját terhére végeztette el.

61 A pénz elfogyott, s folytatásra csak 1937-ben kerülhetett sor. Ekkor a 400 mm-es csővezetéket a Csermőke-völgyén vezették tovább a Dudujkától, amely áthaladt a diósgyőri vasút hídja, az ún. Dobogó alatt, majd északi irányban vezetett tovább. A Közdűlő úton még további 1,4 km hosszúságban épült meg, s ezt 1937 nyarára fejezték be. A munkálatok ezt követően az alagútfúrással folytatódtak. A vízmű igazgatója ekkor már Hajós László volt, ő tervezte és felügyelte az átfúrási tevékenységet. A fúrás 57 Szűcs S., 1910. március 10.,12. és 19. 58 A Miskolci Vízművek és Fürdők 50 éves története, 1963. 11. 59 Déli Hírlap, 1995. november 22. (Emléktábláját születésének 120. évfordulóján, 1995. november 21én avatták fel Tapolcán az Olasz-kút mellett.) 60 A Miskolci Vízművek és Fürdők im. 13. 61 HubayL., 1993. 269-273. 436