A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)
DOBROSSY István: Miskolc infrastruktúrájának modernizálása és a „Speyer” bankkölcsön felhasználása (1925-1950)
A belügyminiszter az 1. számot viselő, második bérház kapcsán 1927-ben úgy látta, hogy „a fenti számadatokból megállapíthatólag a lakásépítési célokra eddig felhasznált összeg nem haladja túl az engedélyezett összeget, a pénzügyminiszter úrral nem teszek észrevételt az ellen, hogy a város részére engedélyezett külföldi kölcsönösszegből 1320 millió korona a Serház utcai bérház felépítésére fordíttassék..." 54 1927-ben a városi közgyűlés a munkák folytatása mellett döntött a következő indoklással: „A lakás építési akció folytatása közben tanácsunk célszerűnek és szükségesnek találta, hogy a Tízes honvéd utcában múlt évben megépített II. emeletes városi bérház a csendőr laktanya mögött tervezett utcáig egy két emeletes toldalékkal kibővíttessék, mi által emelet-soronként 3, összesen 9 éspedig 3 szobás, 6 db 2 szobás, minden mellékhelyiséggel ellátott modern lakást nyerünk, s ez által ennek a helynek a végleges rendezését is keresztülvisszük." 55 A pályázatra 54 ajánlatot adtak be, ebből 7 volt olyan, amely a tervezés és kivitelezés teljességét vállalta, míg 45 ajánlat a szakipari munkákra vonatkozott, a korabeli Miskolc legjelesebb ipari képviselőit felsorakoztatva. A 7 tervező és kivitelező Miskolcon ismerős, tevékenységüket egykor felmérendő, megemlítem őket: Uhrini Kovács Kocsárd, Singer Samu, Feldmann Mór, Katona Lajos és fia, Ungár Mór, Papp Sándor, valamint Hevesi Lajos és Társa. A város Singer Samu pályázatát és ajánlatát tekintette legjobbnak és legelőnyösebbnek. Talán azért is, mert a szemközti, hasonló bérház építését is felvállalta, garantálta az egységes utcakép megalkotását, a két meghatározó épület egységes homlokzati megjelenését. Az építési bizottság szerint „a mai építőipari pangás idején a városnak az a feladata, hogy építőipari munkáiból mennél több adófizető kisiparost juttasson munkához, s ezért a munkának részletekben való kiadása mellett döntött." 56 Az első bérház és annak toldalékrészeit költségkihatásaival az építési szakbizottság 1928 végén fogadta el. A kiviteli költség 485 158 pengő, a 26 154 pengős túllépést a bizottság olyan új és költségvetésen kívüli munkával indokolta, amelyre az épület és a város érdekében feltétlenül szükség volt. így pl. a tervezettnél díszesebb rácsozat és kapuk kerültek az épületre, díszesebb lett Tízes honvéd utca felőli homlokzata, s a tervezettnél több lett a műkő- és csempeburkolat, illetve az ebből adódó munka. A város az építési tervezés, a mű- és építésvezetés munkálatait a halickai emeletes bérházakkal, a zeneiskolával és a vásárcsarnokkal szemben nem magántervezővel és építésszel végeztette, így 19 400 pengőt takarított meg, többet, mint amibe a költségvetésen felüli munkálatok kerültek (13 290). így, s ezekért a munkákért Báthory István és Urinyi Adolf külön jutalmakat kapott. Az 1938. évi elszámolás és közgyűlési előterjesztés szerint a vásárcsarnokot és a Déryné utcai második városi bérházat is a Stabil Építő Rt., valamint Katona Lajos és Társa cég építette. Erre „csupán" 105 600 pengős költségvetést terveztek, a 163 kgy./1926. számú határozat ezt az összeget a Speyer-kölcsön terhére már 212 000 pengőre emelte. A vállalati kivitelezés során 97 375 pengős túllépés történt, tehát az építés végső összege 309 375 pengő volt. A túllépés finanszírozásához a pénzintézeti központtól felvett kölcsön, a villamos tröszt kölcsöne, valamint jelentős mértékben az 1929-ben felvett 800 000 dolláros ún. egyesített kölcsön jelentett hátteret, illetve segítséget. 54 B.-A.-Z. m.Lt. IV. 1906. 300/1928. 55 B.-A.-Z. m.Lt. IV. 1906. 1690/1931. 56 B.-A.-Z. m.Lt. IV. 1906. 1691/1931. 435
