A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)
DOBROSSY István: Miskolc infrastruktúrájának modernizálása és a „Speyer” bankkölcsön felhasználása (1925-1950)
zálogház van. 41 Érthetően mindhárom a főutcán volt. Az egyik a mai 76. számnak felelne meg, ahol a tulajdonos arról számolt be, hogy „a zálogházakat a tanácskormány rendelettel megszüntette, illetőleg működésüket felfüggesztette. Az elhelyezett tárgyakat sietve kiváltották. A száz koronát meg nem haladó becsértékű tárgyakat pedig a bolseviki kormány rendelete alapján minden ellenérték nélkül ki kellett adni." 42 Műintézete 1892-től működött a városban, s abban reménykedett, hogy a korábbi szép idők majdcsak visszatérnek. 1919 végén már működött a Miskolczi Bank és Zálogház Rt., ahol a megbecsült értékből csupán csak 8%-ot, míg a kisebb vagy magánzálogházak akár 2530%-ot is levesznek. A harmadik zálogház a Sötétkapu alatt vált ismertté. Ezt volt az ún. Krausz-féle zálogház, amelynek hirdetései már az 1880-as években megjelentek a városban. A Speyer-kölcsönből Miskolc város 1926-ban fogadta el azt a határozatot, amely a városi autóbusz-közlekedés bevezetéséről és egy városi zálogház létesítéséről szól. 43 Ez a zálogház 1927 februárjában nyílt meg, s a Széchenyi u. 43. sz. alatt azonosítható. 44 Három évig működött itt az intézmény, akkor jelent meg a hír, hogy áthelyezik 1930. május 1-től a zenepalotába. 45 Hároméves működése alatt 51 ezer tárgyat helyeztek el ebben a városi intézményben, amely a korszak megítélése szerint „a kisemberek egyedüli pénzforrása" volt. A zenepalotába költöztetett árverésre az intézmény előcsarnokában 1934-ben került sor először. A helyi sajtó az akcióról mint „valami békés családi hangulat"-ról számolt be, ahol nem volt licitálás, ennek ellenére az árverési összeg kétszerese folyt be a zálogháznak. A zálogház(ak) akkori hangulatáról, légköréről a korabeli sajtó gyakorta tudósított. így egy 1934-es híradás szerint: „A zálogház árverésén megjelentek a miskolci, ezzel az üzletággal foglalkozó kis ékszerészek, valamint sok érdeklődő, de ugyanakkor több pesti ékszerész is helyet foglalt a padsorokban jellegzetesen kis fekete táskával a kezében. Pontban tizenegy órakor ütött először a kalapács és gazdát cserélt egy kis aranygyűrű. Ettől kezdve egymás után kerültek az árverezőasztalra a különböző ékszerek, órák, láncok, cigarettatárcák, sőt egy hatalmas ezüst serleg is, amelyet 1928-ban Nyíregyházán lovasverseny tiszteletdíjaként adtak." 46 A 225 kgy./1934. sz. határozat megfogalmazza, hogy az intézmény Postatakarékpénztárnak történő eladásából 67 000 pengő jövedelem, bevétel származott. A képviselő-testület úgy ítélte meg, hogy ebből az összegből Speyer-kötvényeket kell vásárolni, ezzel csökkentve a városi kölcsön nagyságát (a Speyer-kötvény árfolyama ekkor nagyon alacsony volt). 47 A belügyminiszter válasza szerint a Speyer-kölcsönkötvények visszavásárlása „nem tartozik azon felhasználási célok közé, melyek a Speyer-kölcsön szerződésben meg vannak állapítva, s ezért jóváhagy hatónak nem találta". 48 A zálogház tehát megszűnt városi intézmény lenni, s az államosításig csak magánintézetek működtek Miskolcon. 41 Reggeli Hírlap, 1919. október 10. 42 Reggeli Hírlap, 1919. október 10. 43 Reggeli Hírlap, 1926. december 1. 44 Reggeli Hírlap, 1927. február 27. 45 Reggeli Hírlap, 7. 1930. február 14. 46 Reggeli Hírlap, 1934. szeptember 7. 47 B.-A.-Z. m.Lt. IV. 1903/a.26. köt. 25. kgy./1934. 304-306. 48 B.-A.-Z. m.Lt. IV. 1903/a.28. köt. 49. kgy./1936. 71-72. 433
