A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

DOBROSSY István: Miskolc infrastruktúrájának modernizálása és a „Speyer” bankkölcsön felhasználása (1925-1950)

hoz vagy a Három Rózsa szállodáéhoz, amelyben nemcsak hangversenyeket, hanem előadói esteket, bálokat is lehetett tartani. A zenepalota nagytermét így 465 személy befogadására alakították ki. Az épülethez kapcsolódik még a 10-es honvéd hadimúzeum elhelyezése, 1938ban s egy másik oktatási intézményé is, hiszen 1944-1948 között az épület adott helyet az akkor már vegetáló Jogakadémiának.

35 3. A Búza téri vásárcsarnok és az új vásártér kialakítása A vásárcsarnok felépítésével a kölcsön előtt, de a kölcsön felhasználása során is gyakran foglalkozott a közgyűlés. így a finanszírozási lehetőségekkel a 185 kgy./1925., a 38 kgy./1926. és a 226 kgy./1926. foglalkozott, s ezek eredményeként fogadták el a terveket, adták vállalkozásba a kivitelezést. A felhasználásra tervezett kölcsön összege 348 000 pengő volt, a tényleges kifizetés az objektum átadásakor pedig 512 660 pengő lett. A kölcsön terhére így 164 660 pengő jelentkezett. A még elvégzendő munkákkal a valóságosan felhasznált összeg 704 260 pengő lett, a hiányt 292 260 pengőben határozták meg. Kifizetése részben az 1928-ban felvett újabb 800 000 dolláros kölcsönből, másrészt a városi villamosüzem, villamossági tröszt fejlesztésére 1934-ben felvett kölcsön terhére történt. A több mint kétszeresébe került beruházás ennek ellenére szükséges volt, a városi piac és a kereskedelmi centrum több évtizedes, generális gondjait oldotta meg. Miskolc városrendezési elképzelései és szabályai a 19. század végétől fontos feladatnak tartották a Búza tér reformját, amely egyet jelentett a piac és az elárusítóhelyek koncentrálásával. Az első, valóban korszakos terv 1922-ben született, s ez a Búza tér keleti sarkában már nagy alapterületű vásárcsarnokot képzelt el. A város hivatalos véleménye az volt, hogy a Búza teret olyan épületegyüttessel kell körbevenni, amelynek emeleti része lakásokként szolgál, a földszinti traktusokban pedig kétfrontos üzletsort lehet kialakítani. „Az épületek frontjai a Zsolcai kapura néznének, belső frontjai félkör alakban simulnának a tér jellegéhez, s ezért nemcsak az utcafronton lehetne üzlethelyiségeket építeni, hanem a tér felé is, sőt a Szentpéteri kapui frontján is."

36 Az így körbeépített 40 m átmérőjű tér asztalokkal lett volna felszerelve, s ez is piacként szolgált volna. Az 1922-es terv öt darab kétemeletes épülettömbbel vette volna körbe a belső teret. A vásárcsarnok Münnich Aladár budapesti építész tervei alapján, egy sor jó nevű miskolci cég közreműködésével és kivitelezésében alig több, mint egy év alatt készült el. A korabeli összehasonlítások szerint csak Pozsonynak volt ilyen vásárcsarnoka, a „vidéki Magyarország" ekkor még páratlan építményét reklámozták benne. Minősítése szerint „a modern építész stílusnak könnyen és merészen felfelé törekvő konstrukciói, a takaros, logikus rend, végtelen tisztaság, gondos és praktikus beosztása a helyiségeknek, a lakatos-, asztalos-, és villanyszerelési ipar avatott készítményei, a csupa csillogás, ragyogás adják meg azt a tiszta harmóniát, mi az épületet jellemzi."

37 A csarnok frontjain 42 kisebb és nagyobb üzletet nyitottak meg, közöttük vendéglőt is. A belső térben 139 üzlethelyiséget, a pincében pedig 600 elárusító asztalt alakítottak ki. A vásárcsarnoknál azt gondolták, évtizedekre megoldja a piaci árusítás gondjait. Ezért az épület környéki nyílt árusítást azonnal be is tiltották. (Ez mindössze 35 Dobrossy I. 1995a. 67-76 és Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap, 1938. július 2. 36 Reggeli Hírlap, 1922. február 2. 37 Reggeli Hírlap, 1922. február 26. 431