A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

DOBROSSY István: Miskolc infrastruktúrájának modernizálása és a „Speyer” bankkölcsön felhasználása (1925-1950)

ségét, úgy szintén az ajánlatok komolytalanságát, elhatározta, hogy a magyar városok kulturális, gazdasági és egészségügyi fejlesztése érdekében immár elodázhatatlannak látszó hosszabb lejáratú kölcsön megszerzését kezébe veszi. A pénzügyminiszter úr a Budapestre hívott polgármesterekkel közölte, hogy egy amerikai pénzcsoport hajlandó a m. kir. kormány által, a nemzetgyűlés felhatalmazása folytán kibocsátandó kötvények alapján a városok részére egyelőre 10 millió, azaz tízmillió dollár kölcsönt folyósítani."

6 A kölcsön évi 7,5%-kai kamatozó kötvény, amely 40 utólagos részletben, éspedig minden év január és július 1-én törlesztendő. Az első törlesztési idő már 1926. január 1. volt, s 82%-os elszámolási árfolyamon kapta a város. Különböző kiadások, terhelések, jutalékok vetődtek még fel. A félévi annuitást, (rendszeresen fizetendő tőkerészletet=tőketörlesztést) minden száz dollár után 4865 dollárban határozták meg. A kölcsönt, mivel 20 évre szólt, öt év múlva 2% stornóval, vagy 7 év múlva 1 % stornóval lehetett felmondani, de 10 év eltelte után négy hónapi előzetes felmondás mellett bármikor készpénzben névérték szerint visszaváltható volt. Ezek a kötöttségek eleve azt jelentették, hogy Miskolc nem 500 000, hanem árfolyamveszteség címén (ez a 18%) és a félévi annuitás (4865) levonásával mindössze 385 675 dollárt vehetett fel. S természetesen évente külön fizetett kamat és tőketörlesztés címen 48 650 dollárt. A kölcsön felvételekor 1 dollár 5 aranykoronát ért, így a Speyer-kölcsön első részlete 1 928 375 aranykoronát jelentett Miskolc számára. A közgyűlésen sokan a hitelfelvételből a város egyébként sem stabil pénzügyi életének, egyensúlyának végleges felbomlását gondolták. Volt viszont egy másik, a képviselők többségéhez köthető, erőteljesebb vélemény, amely amellett kardoskodott, hogy e kölcsön útján olyan közintézmények létesülnek a városban, amelyek hasznát az elkövetkező generációk fogják élvezni. Tehát a kölcsön indokolt és távlatokban hasznos. Ezt sugallta a sajtó is, mely szerint abban a tudatban él a város egész közönsége, hogy a felveendő kölcsön útján létesített intézmények a város fejlődésének, előhaladásának, gazdasági és kulturális megerősödésének újabb forrásai lesznek.

7 A hitel felvételéről szóló tárgyalás során két kérdésre igyekezett választ találni a testület: időszerű-e, s előnyös-e a Speyer-kölcsön Miskolc számára. Az időszerűségre a válasz igen volt, „hiszen városunk Trianon után határváros lett, amelynek ilyen irányban való fejlesztése nemcsak a város területén lakó egyének érdeke, hanem egyenes állami érdek, sőt mondhatnánk az integer Magyarország érdeke". Az időszerűséget ekkor és később is Trianon következményei adták, az, hogy Miskolc határváros, a felsőmagyarországi régió fővárosa. A fővárosra figyelő, születni készülő Nagy-Miskolc adottságaiban és lehetőségeiben Magyarország második legnagyobb városa. Ami a kölcsön előnyösségével kapcsolatos kérdést illeti, a válasz: „a feltételek lényegesen súlyosbítják a kölcsönt", s Hodobay polgármester megfogalmazásában: „Ha a kölcsön feltételei egyes vonatkozásaikban talán súlyosabbak, s nagyon messze mögötte maradnak a békebeli beruházási kölcsönöknek, mégis az a meggyőződésünk, hogy a kölcsön felveendő, mert a kölcsön útján létesített intézmények hozadéka biztosítja a kölcsön tehertételeit."

8 Az első kölcsön három részletben, 1925. szeptember 22-én, október 19-én és november 13-án érkezett meg a miskolci bankokhoz.

9 6 B.-A.-Z. m.Lt. IV. 1913/a.l7. köt. 177. kgy./1925. 364-365. 7 B.-A.-Z. m.Lt. IV.1903/a.l7. köt. 177. kgy./1925. 379. 8 B.-A.-Z. m.Lt. IV.1903/a.l7. köt. 177. kgy./1925. 384. 9 B.-A.-Z. m.Lt. IV.1903/a. 32937/1925., 36203/1925., 39767/1925. 425