A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

DOBROSSY István: Miskolc infrastruktúrájának modernizálása és a „Speyer” bankkölcsön felhasználása (1925-1950)

helyezésében Anglia, az USA, Olaszország, Svájc, Svédország, Hollandia és Csehszlovákia osztoztak, de 850 000 dollár, azaz 4 194 750 aranykorona értékben Magyarországnak is hozzá kellett járulni a jegyzéshez. (1 USA dollár 5,7 pengő volt.)

3 A magyar államkölcsön felvétele után, már 1925-ben megtörténhetett a városok kölcsönfelvétele. Pontosan 48 magyar város, illetve település, közöttük Miskolc is beterjesztette igényét a Speyer-kölcsönre. A városok külföldi kölcsönéről az 1925. évi XXII. te. rendelkezett. Miskolc ekkor 500 000 dollárt kapott, amely 17 milliárd 821 millió 250 ezer koronának felelt meg. (1927. január 1-től minden pénzügyi akciót átszámítottak pengőbe. 1 pengő 12 500 papírkorona értéket képviselt.) 1926-ban Miskolc felvette a II. Speyer-kölcsönt, amelynek összege 343 474 dollár volt. 1928-ban pedig a városi közgyűlés újabb kölcsön felvétele mellett voksolt. A határozat kimondta, hogy „a felvett kölcsön az I. és Il-ik egyesített városi kölcsönt közvetlenül rangsorban követi. S így a város az első és második egyesített városi kölcsönkötvény tulajdonosának sérelme nélkül kijelenti, hogy ezen kölcsönöket közvetlenül követő rangsorban mindennemű vagyontárgyát és jövedelmét egyenlő arányban leköti ezen most felvett 800 000 dolláros törlesztéses kölcsön javára. Tudomásul veszi a város közönsége, hogy vagyontárgyait és jövedelmeit ezen kölcsönt nyújtó intézetek beleegyezése nélkül más hitelező javára le nem kötheti."

4 Tehát a visszafizetéséig elárverezték a város javait, valamennyi vagyontárgyát és jövedelmét. **** A továbbiakban azt kívánom bemutatni, hogy milyen volt a kölcsönök felvételének közgyűlési előkészítése, s milyen volt ezeknek közéleti, hétköznapi fogadtatása. Ezt követően - mivel minden esetben nagyon fontos beruházás megvalósulásáról, esetleg töredék-megvalósításáról volt szó -, bemutatom az adott intézményt, annak esetleges történeti előzményeit, hiszen ezek jelenleg is léteznek, funkcionálnak, immár 70 éve „részesei" a város működőképességének. Végezetül megállapítható, hogy napjaink városgazdálkodására, városüzemeltetésére milyen következményekkel járt ennek a kívánt, de végül is kényszernek nevezhető kölcsönnek a felvétele, s főleg a visszafizetése. I. AZ ELSŐ SPEYER-KÖLCSÖN FELVÉTELÉNEK KÖZGYŰLÉSI ELŐKÉSZÍTÉSE 1925-BEN Miskolc város közgyűlése 1925. június 6-án tárgyalta meg az előterjesztést a külföldi kölcsön felvételéről, annak nagyságáról, s határozatban mondta ki, hogy milyen infrastrukturális beruházásokat, milyen nagyságrendben támogat ebből.

5 A határozat kimondja, hogy az egyesített városi kötvénykölcsönből - a törvényes szerződéstervezet megszabott feltételei szerint - 500 000 dollárig terjedő kölcsönt felvehet Miskolc thj. város. A kölcsön fedezeteként „elhatározzuk, hogy arra az általános kereseti és forgalmi adó várost érintő része szolgál". A beruházásoknál elsődlegességet és a legnagyobb támogatást a köztemető létesítése, a zeneiskola, a vásárcsarnok valamint az új járványkórház felépítése élvezi. A kölcsönfelvétel indoklásában hangsúlyozták, hogy „a m. kir. pénzügyi kormány látván az egyes városokhoz különböző pénzcsoportokból beadott ajánlatok kivihetetlen3 Sz. Ormos lm. 134-136. 4 B.-A.-Z. m.Lt. IV. 1925/e. 4 dob. 75. kgy./1928. 5 B.-A.-Z. m.Lt. IV. 1903/a.l7. köt. 177. kgy./1925.361-384. 424