A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

CSÍKI Tamás: A miskolci izraelita kis- és középpolgárság az I. világháborút megelőző évtizedekben

gyors tőkemozgásokra, illetve jövedelemnövekedésekre (vagyonmódosulásra) utalhat. Pollák Mór borkereskedő pl. 1885-ben 1400 Ft-ot, 1892-ben már 2810 Ft-ot fizetett (ezzel a második legnagyobb adófizető volt), jövedelme tehát 7 év alatt kb. megduplázódott. Hasonló ütemű növekedést ért el az említett Grünfeld cég (568, illetve 1016 Ft), Rótt E. M. föld- és házbirtokos kereskedő (az izraelita hitközség 1880-as évekbeli elnöke) viszont kb. háromszorosára növelte jövedelmeit.

53 (A jelzett változásokat további példákkal erősíthetnénk.) Az izraelita hitközség pénzügyi viszonyai is stabilitásra utalnak, amely, mint láttuk, nemcsak a szűk nagypolgári rétegre volt jellemző a századfordulón. A hitközség maga nevezte kedvezőnek anyagi helyzetét, amit nagy beruházásai is alátámasztanak. Igaz, az iskola és a templom építésére 100 ezer korona kölcsönt vettek fel, ennek ellenére a hitközségi adók emelése nem vált szükségessé, s a járulékok is pontosan folytak be a pénztárba.

54 Ily módon a hitközség vagyongyarapodása 1901-ben - az említett rendkívüli kiadások ellenére - 31 567 korona volt (az imaszékeknél 18 631 korona), ezzel összes vagyona elérte a 474 000 koronát.

55 Nem volt rossz anyagi helyzetben a nagy múltú Chevra Kadisa Szentegylet sem, amely javarészt támogatásokból tartotta fenn magát: 1899-ben bevételei csaknem elérték a 20 000 Ft-ot, vagyona pedig, az állandó segélyezés mellett, a 90 000-et.

56 E számok mögött erős izraelita kis- és középpolgári réteget kell feltételeznünk Miskolcon. (A századfordulós években a hitközségi rendszeres adófizetők száma kb. 1400 fő.) A kereskedőknek és az iparosoknak olyan csoportjait, amelyek, bár sok esetben nem voltak modern üzletvitelűek, vagy lassan elavuló kisipari szakmákat űztek, mégis kihasználhatták a kínálkozó lehetőségeket, és be tudtak épülni a gazdasági-társadalmi hierarchia megfelelő szintjeire, kitöltve azokat a „helyeket", amelyeket a miskolci városfejlődés is meghagyott, illetve létrehozott. Emellett ez a középosztály (a kamara is így nevezte ezeket az iparosokat és kereskedőket) mind felfelé, mind lefelé igen nyitott volt, vagyis a dualizmus évtizedeiben biztosított állandó mobilitása, ami a társadalom egészének átalakulása szempontjából bírt jelentőséggel. Igaz, a miskolci zsidóságnak volt egy olyan rétege is (elsősorban a kiskereskedők, illetve a Szefárd imaegyesület tagjai között), amely már a világháború előtt „elveszett" a polgárosodás számára, sőt egzisztenciáját sem tudta tartani. A századforduló tájékán kb. 200 olyan szegény és keresőképtelen család élt az izraelita hitközség kebelében, amely többnyire koldulásból tartotta fenn önmagát.

57 Ezzel függ össze, hogy a hitközségnek szegényügyi bizottsága is működött, amely előbb önadózás útján kívánta a gazdagabb tagokat adakozásra ösztönözni, utóbb kötelező adókat rótt ki rájuk ugyanezen célból.

58 Ennek ellenére, összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a miskolci izraelita kis- és középpolgárság, miként a nagypolgárság is, haszonélvezője volt a gazdasági élet, az 53 Uo., illetve 1891. 42. szám. Külön feladat az egyes családok, miként a társadalmi kategóriák tőkeerejének pontosabb, szélesebb bázisra épülő meghatározása. Ezt nehezíti, hogy az izraelita tőke egyre sokoldalúbb üzleti és vállalkozási körrel rendelkezett (a város határait messze meghaladóan), aminek minden szálát sokszor nehéz felfejtenünk. (Vo:. 30. sz. jegyzet.) A tőkeakkumuláció és a vállalkozások jellegéről, miként egyegy család modellértékű felemelkedéséről azonban csak ezáltal kaphatunk árnyaltabb képet. 54 A miskolci Izraelita Hitközség elnökségi jelentése az 1901. közigazgatási évről. Miskolc 1902. 55 Uo. 56 A miskolci Chevra Kadisa Zárszámadása az 1898-99. közigazgatási évről. Miskolc 1900. HTD. 53.2874.1. 57 A miskolci Izraelita Hitközség elnökségi ... 58 Uo., illetve A miskolci Izraelita Hitközség költségvetése az 1903. évről. Miskolc 1904. 419