A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

CSÍKI Tamás: A miskolci izraelita kis- és középpolgárság az I. világháborút megelőző évtizedekben

ipar és a kereskedelem szerkezetében bekövetkező változásoknak. A régi, hagyományos háziipari szakmák csak lassan bomlottak fel, vagy szorultak háttérbe a városban, ezért ezekben a zsidóság is megtarthatta korábban megszerzett pozícióit. Ezzel szemben a dualizmus korszakában bontakozó nagyipar azokat a mesterségeket sorvasztotta, amelyekben az izraeliták hagyományosan nem vállaltak szerepet (lakatosok, kovácsok stb.). Hasonló kettősség más területeken is megfigyelhető. Alakult néhány könnyűipari (pl. textilipari) nagyüzem a városban, amelyek a háziipart ugyan gyengítették, de egy sor modernizálódó, szerelő-javító (vagy szolgáltató) iparág bővülését segítették elő. Éppen azokét, a cipészekét, a szabókét, a varrónőkét stb., amelyekben a legfontosabb szerep jutott az izraelita polgárságnak. (Az urbanizáció jellegzetes szakmái ezek, miként azok a foglalkozások is, pékek, hentesek, cukrászok, vendéglősök stb., amelyek ugyancsak rugalmasak és alacsony tőkealapozottságúak voltak, s ahol szintén magas volt a zsidóság számaránya.) A dualizmus kori gazdaságfejlődés ellentmondásai a miskolci kereskedelemben is nyomon követhetők. Olyan változásoknak lehetünk tanúi az 1860-as, 1870-es évektől kezdődően, amely során egymással párhuzamosan („torlódottan") jelentek meg és fejlődtek az új, az urbanizáció, illetve a tömegtermelés igényeihez alkalmazkodó formák (p. a nagy üzletek lerakatokkal, fiókhálózattal vagy a bolti kereskedés stb.) és a preindusztriális jellegű, a kistermelőkkel szorosabb kapcsolatban lévő, ám állandó, stabil üzlettel nem bíró kereskedelmi tevékenységek. Mindez együtt járt a koncentráció és a szakkereskedelem (jellemzően a nagykereskedelemben), illetve a dekoncentráció és a vegyeskereskedések (mindenekelőtt a detailkereskedelemben) továbbélésének kettősségével. Ezek a dualitások tükrözték a város gazdasági-társadalmi fejlődésének sajátoságait és igazodtak ahhoz, azzal együtt, hogy a miskolci kereskedelem volumene és a kereskedelemben dolgozók száma is rendkívül gyorsan emelkedett, s lényegesen felülmúlta a helyi fejlődés igényeit. (Természetszerűen az 1860-as évektől Miskolc kereskedelmi-áruelosztó központ funkciója minőségileg is új szakaszába érkezett.) Az izraelita polgárság a miskolci kereskedelem valamennyi területén vezető szerepet játszott, differenciálódását vagy anyagi megerősödését is jórészt az határozta meg, hogy annak mely formájában kapcsolódott a gazdaság vérkeringésébe. Igaz, a vertikális mozgásoknak számtalan lehetősége volt, amivel élt a miskolci zsidóság, ezzel fő haszonélvezője lehetett a kereskedelem dualizmus kori átalakulásának. 420