A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)
CSÍKI Tamás: A miskolci izraelita kis- és középpolgárság az I. világháborút megelőző évtizedekben
ság különböző ágazataiban tette lehetővé a tőke működtetését és gyarapítását. - Természetesen mindez a kispolgárság egy részére vonatkozhatott.) Nagy vállalkozókedv jellemezte tehát a miskolci zsidóságot: 1902-ben pl. a 120 új iparigazolvány (s a 62 bevont) többsége is az ő nevükhöz fűződött, csakúgy mint 1903-ban. (Ekkor 135 az induló és 84 a tevékenységét megszüntető iparosok száma.) 1913-ban a növekvő számadatok mögött a zsidóság aktivitásának, a kedvező konjunktúra hatására bekövetkező növekedését feltételezhetjük, bár a csődök száma is jelentékenyen emelkedett. (Ebben az évben Miskolcon a 124 beszüntetés mellett 176 új vállalkozás keletkezett. 3 ) A kereskedelemben ennél látványosabb a mozgás (e szektorban, mint tudjuk, a zsidóság még inkább érdekelt volt), mivel e szakmában egy évvel a világháború kitörése előtt a 86 beszüntetés mellett 220 új vállalkozás indult. 4 (Egyébként egy-egy csődeljárás, amit időnként maga a kereskedő kezdeményezett, nem feltétlen jelentette az üzlet végleges felhagyását. 5 ) Tekintsük előbb a miskolci kisiparosságot az I. világháborút megelőző évtizedekben. (A következő adatok segédszemélyzet nélkül jelölik azokat az önálló iparosokat, akik valamiféle nyilvántartásban szerepeltek. Ezért nem vehettük figyelembe az iparengedéllyel nem rendelkező iparűzők egyre növekvő számát. Ezt viszont ellensúlyozza, hogy szintén sokan hagytak fel iparukkal, vagy szüneteltették úgy, hogy azt nem jelentették be.) 1885-ben a legnépesebb csoportokat a szabók (47) és a cipészek (43) alkották, s éppen ezekben a preindusztriális szakmákban volt a zsidóság arányszáma rendkívül magas. 6 Ezt támasztják alá a vizsgált izraelita anyakönyvek foglalkozásra vonatkozó adatai is, amelyekből fontos arányokra következtethetünk: 1896-ban vagy 1904-ben pl. a zsidó kisiparosságnak kb. 20-22%-a szabóként és kb. 15-17%-a cipészként dolgozott. 7 E szolgáltató szakmák voltak azok, amelyek a legkisebb méretekkel s a legkevesebb segéddel vagy segéd nélkül működtek, mégis, a helyi igényekhez leginkább alkalmazkodva, stabilitásukat a dualizmus időszakában végig sikeresen megőrizték. Annak ellenére, hogy számuk lényegesen növekedett, mivel 1913-ban már 120 cipész és cipőfelsőrész-készítő, illetve 143 szabó szerepelt a miskolci nyilvántartásokban. 8 (Említsük meg, hogy ezek a szakmák, éppen a zsidóság térfoglalásával párhuzamosan, jelentős átalakuláson mentek keresztül. Az izraelita szabók és cipészek ugyanis a legújabb városi divathoz igazodva „modernizálódó" igényeket elégítettek ki. Ezzel szemben pl. a „magyar szabók" kategóriájába tartozó kisiparosok, akik között alig-alig találunk zsidó származásút, a hagyományos igényeket csak a hagyományos színvonalon tudták biztosítani.) A régi kézműves szakmákban (csizmadia, szíjgyártó, rézöntő, bádogos, kefekötő stb.) ugyancsak magas a zsidóság arányszáma: 1896-ban az összes izraelita kisiparosnak kb. 20-25%-át adták. 9 S ha el is fogadjuk, hogy e preindusztriális foglalkozások az or3 A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara Jelentése. (A továbbiakban KIJ.) 1902., 1903., 1914. (Bm.Lt. IX. 201. A kereskedelmi és Iparkamara iratai.) 4 KIJ. 1914. (Uo.) 5 Dobrossy I. tanulmánya egy csődeljárást is közöl (részletes vagyonkimutatással) Hochmann Ignác fakereskedő ellen. Ebben szemléletes képet kapunk a kereskedő rendkívül kiterjedt üzleti kapcsolatairól és anyagi helyzetéről is. Kereskedelmi kapcsolatok és hitelviszonyok Miskolcon a 19. század végén. HOM.Évk. XIII-XIV. (Szerk.: Szabadfalvi J.) 1974-75. 345-57. 6 Miskolci kalauz. Naptár az 1885. évre. (szerk.: Váncza M.) 66-73. 7 Születési anyakönyvek 1896., 1904. (Az apa foglalkozása). A Miskolci Izraelita Hitközség Iratai. 8 Ellenzék naptára az 1913. évre. Kereskedők és iparosok Miskolcon. Miskolc 1913. 163-93. 9 Születési anyakönyvek... 1896. (Uo.) 410
