A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)
CSÍKI Tamás: A miskolci izraelita kis- és középpolgárság az I. világháborút megelőző évtizedekben
szagos tendenciákat tekintve hanyatlanak, sőt egyikük-másikuk teljesen el is tűnik, Miskolcon azonban a századfordulós évtizedekben még őrzik viszonylagos önállóságukat és stabilitásukat. (Egyik legnépesebb szakma továbbra is a csizmadiáké, amely a zsidóság körében különösen nagy népszerűségnek örvendett. 10 ) A helyi fogyasztásra épültek, ezért stabilizálódni, fejlődni tudtak az élelmiszeriparhoz kapcsolódó tevékenységek. Már 1885-ben 37 mészárost és 16 péket regisztráltak, majd 1913-ra további jelentős növekedés tapasztalható (54 hentes és mészáros, 35 pék 11 ). S mivel ezek a foglalkozások is állandó és viszonylag magas jövedelmeket biztosítottak, itt is sok izraelita iparossal találkozhatunk. (1896-ban a zsidó kisiparosok kb. 20-22%-a dolgozott ezekben a szakmákban. 12 ) Annál inkább, mert a pékségek egyegy malomhoz vagy az izraelita terménykereskedőkhöz is kapcsolódhattak (azok üzemeltették), a mészárosokkal kapcsolatban pedig tudjuk, hogy a miskolci zsidóság az 1700-as évek végén már kocsmával egybekötött mészárszékbérlettel rendelkezett, az 1810-es években a város 4 mészárszéke közül 2 az ő kezükben volt, s ebben az időben az izraelita hitközség önálló kóser mészárszéket is üzemeltetett. 13 Mindez azt jelenti, hogy a zsidó mészárosok kezdettől fogva értékesítési-kereskedelmi feladatokat is elláttak. A további iparszakmákban egészen más arányok jellemezték a zsidóság szerepét. A vas- és a fémiparban (a lakatosok és a kovácsok között pl.) jóval alacsonyabb az izraeliták részvétele. Igaz, ezek összlétszáma sem túlságosan magas Miskolcon (1885-ben 15 lakatos, 11 kovács, 1913-ban 30 lakatos és 20 kovács 14 ), mégis szembetűnő, hogy a zsidó kisiparosok között alig találunk ezen szakmabelieket (arányuk 1896-ban kb. 7-8%). 15 Mindez összefügg azzal, hogy bár ezek az ipari „vállalatok" (műhelyek) nagyobb méretűek voltak, s az előbbiekhez viszonyítva több (4-5) segédet is alkalmazhattak, mégis a múlt század utolsó évtizedeiben ezek kerültek a legkedvezőtlenebb helyzetbe: a gyáripar versenye ugyanis őket sújtotta a legközvetlenebbül, ezért egyre kevesebb munkaalkalom kínálkozott számukra, illetve termékeik iránt nagymértékben csökkent a kereslet. Sok tekintetben hasonló helyzet jellemezte az egyes, elsősorban az építőiparral kapcsolatos faipari szakmákat, ahol ugyancsak alacsony volt az izraelita iparosok számaránya (pl. az ácsok vagy az asztalosok között). Ezen iparűzőket ráadásul a nyersanyag drágasága is sújtotta, csakúgy mint a bőripar egyes foglalkozásait. A tímár- és a szűcsiparosok mindenekelőtt emiatt kerültek egyre nehezebb helyzetbe, számuk is jelentősen csökkent. (1885-ben 10 szűcsöt és 26 tímárt regisztráltak, 1913-ban már csak 9-et, illetve 8-at. 16 ) S már nem meglepő, hogy ezen szakmákban is csak néhány izraelita kisiparost találunk. 17 Persze a felsorolt problémák - a tőkehiány, a nyersanyag drágasága, a szakképzetlenség, a magas önköltségek s mindebből adódóan a magas árak, esetleg a termelőkapacitások kihasználatlansága - a múlt század utolsó évtizedeiben általánosan jellemezték a miskolci kis- és középipart. Mégis úgy tűnik, hogy az izraelita iparosság azokban a 10 A miskolci Ipartestület évi jelentései 1885-1926. Jelentés az 1904. évről. A Herman Ottó Múzeum Helytörténeti Adattára (a továbbiakban HTD) 53.2740.1.1-17. 11 Miskolci kalauz ... uo., illetve Ellenzék naptára ... uo. 12 Születési anyakönyvek ... 1896. (Uo.) 13 Marjalaki K. L: A miskolci mészáros céh 400 éves múltja. Miskolc 1925. HTD. 53.3278.1. 14 Miskolci kalauz ... uo., illetve Ellenzék naptára ...uo. 15 Születési anyakönyvek ... 1896. (Uo.) 16 Miskolci kalauz ... uo., illetve Ellenzék naptára ... uo. 17 Születési anyakönyvek ... 1896. (Uo.) 411
