A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

CSÍKI Tamás: A miskolci izraelita kis- és középpolgárság az I. világháborút megelőző évtizedekben

A MISKOLCI IZRAELITA KIS- ÉS KÖZÉPPOLGÁRSÁG AZ I. VILÁGHÁBORÚT MEGELŐZŐ ÉVTIZEDEKBEN CSÍKI TAMÁS A miskolci zsidó kis- és középpolgárság megragadása, egyáltalán definiálása a múlt század utolsó évtizedeiben nem egy nehézségbe ütközik. Mindenekelőtt az általános kategóriaalkotó tényezők problémájára kell utalnunk (kiket, mely társadalmi csoportokat tekinthetünk kis- és középpolgárságnak, kiskereskedőknek vagy kisiparosoknak stb.), amihez elkerülhetetlenül szükséges a helyi viszonyok, a miskolci gazdaság fejlettségi szintjének és társadalmi tagozódásának figyelembevétele.

1 Ráadásul különbséget kell tenni az izraelita, illetve a keresztény kis- és középpolgárság között, s nem elsősorban az önmeghatározás különbözősége miatt. Hiszen - általánosan fogalmazva - a céhrendszer felbomlása után a zsidó polgárság eredményesebben tudott alkalmazkodni az iparszabadság nyújtotta előnyökhöz, illetve védekezni a változó körülményekkel, pl. a gyáripar növekvő konkurenciájával szemben. Oly módon, hogy átalakítja, vagy a lehető legkorszerűbb berendezésekkel ellátva modernizálja műhelyét, ezáltal kevesebb segédet alkalmazva is versenyképesebb, „polgárosultabb" lehet a nagyobb keresztény cégeknél. Előny továbbá az izraelita polgárság számára a saját, illetve alkalmazottaik szakképzettségének magasabb foka (a zsidóság iskolázottságának fejlettségére, legalábbis a más felekezetekhez viszonyított jobb minőségére utalhatunk) és a nagyobb érdekképviseleti-egyesületi szervezettség.

2 Mindezzel összefügg, s ez tovább nehezíti az izraelita kis- és középpolgárság bemutatását, hogy a múlt század utolsó harmadában nagy társadalmi mobilitás jellemezte őket: rendkívül elmosódott és könnyen átjárható határok húzódtak a zsidóság különböző vagyonú rétegei között, ráadásul e vagyonok számbavétele nehézkes és nehezen összemérhető, mivel állandó mozgásban volt a legkülönfélébb befektetésekben, vállalkozásokban, kölcsön- és uzsoraügyletekben stb. (Továbbá a részvénytársasági forma, amely a gyors tőkekoncentrációt segítve igen hamar elterjedt Miskolcon a dualizmus első évtizeteiben, az izraelita kispolgárság számára is a gazda1 Ennek kifejtésére e tanulmány keretei között nem vállalkozhattunk. Emellett valamennyi kategóriaalkotó tényező, a segédszám, a jövedelemviszonyok, az iskolázottság, az életmód, ami esetünkben speciálisan jelentkezhet, teljes és egységes feltárása sem igen lehetséges a rendelkezésre álló források szűkössége miatt. Továbbá e tényezők kritériumrendszere „fővároscentrikus": az ottani gazdasági-társadalmi fejlődés sajátosságaihoz és lehetőségeihez igazodva jelent meg a történetírásban, ezért ezek egyszerű adaptálása a vidéki városokra problematikus. (Egy pesti, belvárosi, izraelita kiskereskedő pl. egészen más gazdasági súllyal és üzletvitellel rendelkezik, mint egy miskolci, ugyanakkor szerepe bizonyára kisebb s egészen más jellegű városa kereskedelmében, mint vidéki társáé.) Ezen ellentmondás feloldásához szükséges Miskolc dualizmus kori gazdasági-társadalmi fejlődésének, feltételeinek és speciális jegyeinek mind átfogóbb, szélesebb körű ismerete. Azt is jeleznünk kell, hogy tanulmányunkban a „kis- és középpolgár" fogalmakat szűkített értelemben, csupán a gazdasághoz közvetlenül kötődő rétegekre, iparosokra, kereskedőkre vonatkozóan használjuk. 2 Ennek bizonyítékait később látjuk. Vö.: Csíki T.\ A miskolci zsidóság térfoglalása és az izraelita nagypolgárság a dualizmus évtizedeiben. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve XXXII. (Szerk.: Veres L.-Viga Gy.) 1994. 295-96. 409