A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

SZABADFALVI József: Herman Ottó parlamenti tevékenysége a filoxéra elleni védekezésben

Lloyd"-ban, hogy a phylloxera ellen a legbiztosabb védekező szer az, ha a szőlő egészen magára hagyatik, majd megbirkózik ő avval, ez előtte annyira fontosnak és elfogadhatónak tűnt fel, hogy 1000 métert erre az experimentumra rászánt és a vége az, hogy a szőlő elpusztult mind, a phylloxera megmaradt és szép dudvatermés keletkezett rajta. De egy érdemét ennek az experimentumnak elismerem, hogy a magyar államnak egyetlenegy krajczárba sem került. (Derültség.) Feljebb hatolva t. ház, a tőkék egész sorára találtam, melyeken kendertörek volt nagy nagy massákban. Kérdeztem, hogy mi az. Ez is tudományos kísérlet. A tudományos kísérlet az, ha nem csalódom, hogy egy vaskereskedő arra az ideára jött, hogy az áztatott kender, mivel igen rossz szagot terjeszt, tökéletesen alkalmas arra, hogy ha a szőlőtőkére nyakravaló gyanánt kötik, kipusztítja a phylloxerát. (Derültség.) T. ház, ezek az illető kormányközegek által odabocsátott tudományos kísérletek.] „Constatálom, hogy én nemcsak a szendrői állomást néztem meg, hanem az ottani szőlészet romjait is és constatálom, hogy Szendrőre szőlőgazdaság tekintetében semmi súly nem helyezhető. Mert ott szőlőt rendszeresen termeszteni sohasem lehetett, mert a talaj improductiv. Az igaz, hogy tartottak a magyar emberek Szendrőn szőlőt, de úgy, mint száz és száz magyar ember teszi, csak azért, hogy szőlője legyen, de nem azért, hogy jövedelmezzen, ép úgy mint a városi ember tart egy kis virágos kertet élvezet céljából. Ha ott elpusztult a szőlő, abba nem érdemes belefektetni semmit. Én megszavazok többet is, ha kísérleti állomások állíttatnak fel oly hegységekben, a melyek bírnak fontossággal, a melyeknek fajboruk van, de tiltakozom az ellen, hogy a tudomány nyilvános meghamisításával oly hegylánczon tétessenek kísérletek, a melyek már természeti viszonyainál fogva sohasem alkalmasak azon czélra. És ha talán van valakinek kétsége az iránt, hogy a karst absolute nem való arra, én megzörgetem e házban a köveket, melyeket onnan hoztam, (Egy dobozt megráz. Nagy derültség.), mert bocsánatot kérek, hallatlan, hogy ott oly módhoz folyamodnak, hogy a meddő sziklát dynamittal rigolirozzák. (Derültség.) Igenis vannak oly hegyek, hol a dynamittal való robbantás tökéletesen helyén van. A dynamittal való robbantás ott van helyén, a hol a szőlőtalajnak szánt hely trachitos, de hogy valaha kerek e világon a karstot termőfölddé lehetett volna átalakítani, az megszületik valamely szabályos illetékekkel kinevezett kormánybiztos fejében, de a tudomány szempontjából egyáltalán nem állhat fenn. (Helyeslés a szélsőbalon.) Azért csak akkor vagyok hajlandó megszavazni ezen tételt, ha a szendrői állomás, a mely a dolog érdemére nézve semmi jelentőséggel nem bír, sem szőlészeti tekintetben, sem jövőre való hivatással, kivétetik az összegből, vagy a megfelelő összeg más állomásra fordíttatik, de a szendrői állomás megtartása mellett nem szavazom meg." A következő parlamenti ciklusban (1884-1887) ugyancsak az év elején, az 1885. évi költségvetés tárgyalásakor került szó ismét a szőlőket veszejtő fertőzés aktuális kérdéseiről. 1885 januárjában és februárjában többször tette szóvá Herman Ottó a filoxéra elleni védekezés különböző gondjait. Az ún. Talajjavító Bank megalapítása kapcsán vetette fel a szőlők vízzel való elárasztásának lehetőségeit, mint a filoxéra elleni védekezés egyik módját. Azon élcelődött, hogyan folyik majd fel a víz a hegyeken levő szőlőkre. „Tehát talajjavító bankok idejében t. ház, minden ily problémák vettetnek fel a társadalomban, én követem ezeket s azt mondom, jó áraszszuk el tehát a hegyeket. Ehhez képest épen oly rendszabályok szükségesek, mint egy talajjavító bank felállításához, egy óriási nagy tölcsér, mely Magyarországba leeső minden vízcseppet felfog, viszi a vizet egy óriási reservoirba, mely a lomniczi csúcson van, (Derültség.) melyről aztán csövek segítségével vitetik a víz a Somlóra, Badacsonyra, az egész Hegyaljára és ezen hegységek körülvétetnek chinai fallal, hogy medenczék alakuljanak, melyek időnként megtöltetnek."

31 Öt nappal később, január 19-én elsősorban a borászat (borkészítés, hamisítás stb.) kérdésével foglalkozott. Azt szorgalmazta, hogy létre kellene hozni egy Központi mintapinczét, amely kereskedéssel (nagykereskedéssel is) foglalkozna, s vigyázna a minőségre és a palackozásra, felléphetne a hamisítás és minden borrontás ellen, hasonlóképpen, mint némely nyugati államban. A minisztérium már korábban életre hívta a borászati biztos intézményét, amelyet most átalakítani szándékoznak: „...a borászati dolgok fejlesztésére egy szerinte alkalmas embert kormánybiztosul bizott meg, azzal a feladattal, hogy ő a borvidékeket be30 1884. jan. 22. KN. 1881-1884. XIV. 159. 31 1885. január 14. KN. 1884-1887. II. 379. 371