A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

SZABADFALVI József: Herman Ottó parlamenti tevékenysége a filoxéra elleni védekezésben

járja és ott a borászatban életet hozzon létre és hozzon létre, mint ez már most modern, pinczeszövetkezeteket. Az igyekezet, mely akkoriban a sajtót foglalkoztatta, semmire sem vezetett... A dolog bejött a ministeriumhoz és itt összekapcsoltatott a phylloxeraüggyel és lett a borászati biztosból borászati kormánybiztos és e mellett a phylloxeraügy vezetője. Én öt évig küzdöttem harczot a ministeri enquétekkel és mondhatom, első sorban a kormánybiztos véleménye ellen, mig az irtó irány helyébe a fenntartó irányt birtuk behozni. Ezt csak arra jegyzem meg, a mit a múltkor mondtam, hogy a t. minister úr nem mindig szerencsés a személyek megválasztásában, a mi bizonyos ügyekre nézve az irányt illeti."

32 Azzal vádolja mind a tárcát, hogy a monopolisztikus jogokkal rendelkező, s a kormánybiztos irányítása alatt álló mintapincészet teljesen hamis útra jutott, következésképpen azt javasolja, hogy meg kell szüntetni. Idevonatkozóan a következő határozati javaslatot nyújtotta be: „A képviselőház utasitsa a földmívelési-, iparés kereskedelmi ministert, hogy az úgynevezett központi mintapinczét szüntesse meg." Egy nappal később, tehát 1885. január 20-án ismét felszólalt a Házban. Szóvá teszi, egyrészt a szőlővesszők eladásából származó jövedelem nem szerepel a költségvetésben, másrészt pedig a vész elleni szervezett védekezés újabb gondját a nem elegendő és a szándékosan téves információk terjedését: „A phylloxera körül egy darab idő óta kétféle jelenséget tapasztalunk. Egyik az, hogy titkolódzás történik annyiban, hogy mekkora ennek a bajnak ma kiterjedése; melyek azon pontok, melyek meg vannak szállva, ezeknek pedig reális nyilvántartása olyanok számára, kik az ügy iránt érdeklődnek, ma, hacsak nem fordulnak magához a ministerium szakosztályához, teljes lehetetlen. Igen, de nem mindenkinek van módjában, hogy a ministerium szakosztályát fölkeresse és ott egy halom iratból győződjék meg, hogy a phylloxera hol terjed és miként terjed; ... a másik momentum az, hogy itt a házban és kint a sajtóban reclam csináltatik bizonyos intézetnek, midőn úgy állíttatik oda, mint rendkívül sikerült vállalkozás, mig nekem tapasztalnom kell, hogy a közvetlen környék is alig értesül arról, hogy ezen intézet létezik-e és a környékre eddigelé semmiféle hatással sem volt.

33 Ez alkalommal is szóvá tette a szendrői állomás haszontalanságát és javasolta megszüntetését: „Én már a múlt alkalommal kifogásoltam a szendrői phylloxera-állomást; ma is megmaradok véleményem mellett és azt mondom, hogy ezen állomást más nem teremtette meg, csupán csak a protectio, mert Szendrő vidéke borászati szempontból semmiféle értékkel sem bir; a szendrői környékbeli gazdák az ő szőlőmívelésük által gazdagítva nincsenek annyira, hogy ott irtások történnek; és nekem tapasztalnom kell a mellett azt, hogy Szendrő vidékbeli birtokosok tőlem kérnek tanácsot, hogy mitévők legyenek, hogy Francziaországból amerikai szőlővesszőket kaphassanak; s midőn őket a szendrői állomáshoz utasítom, azt mondják, hogy ott teljességgel semmit sem lehet kapni. Nagy költséggel rigoliroznak ott három év alatt s hogy ne birjunk vesszőt előállítani, annyit, hogy az az illető környéken érezhető legyen, ezt teljességgel nem értem. Ennek pedig meg kell történnie."

34 Itt említi meg azt is, hogy már csak esetenként hívják meg a filoxérabizottság üléseire. Széchenyi Pál miniszter nyilatkozatából tudjuk, hogy a bizottság csak az ő tanácsadó testülete, s ha határozatot akar hozni a miniszterrel szemben, annak „teljes joga van arra azt mondani, hogy én tanácsot kérek, de nem határozatot".

35 További fontos infor32 1885. január 19. KN. 1884-1887. III. 82. 33 1885. január 20. KN. 1884-1887. III. 111-112. 34 1885. január 20. KN. 1884-1887. III. 112. 35 1885. január 20. KN. 1884-1887. III. 114. 372