A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

BORSOS Balázs: Az Akasztó homoktól a Zsaró érig (A Bodrogköz természeti környezete a folyószabályozások idején (1840-1910)

mutatja. Holtágat jelez a Morotva tó (Agárd, Leányvár) és a Kis Morotva (Kistárkány), a Hót Tisza part (Kistárkány) és a Holt Latorca köze (Lelesz-Polyán) helynév is. A nevekben feltűnik a környék növény- és állatvilága: Pázsit tó (Szomotor), Füves tó (Olaszliszka), Csádé tó (Szolnocska),

97 Madaraska tó (Királyhelmec), és a tó vagy környéke tulajdonosa is: Báró tó (Leányvár), Pap tava (Bélly), Eklézsia tava (Kiscigánd), Bíró tava (Vajdácska). A névadás kifejezi a tó színét: Vér tó (Agárd), Arany tó (Karos), Fekete tó (Láca), fedettségét: Tiszta tó (Szolnocska), Gyócs tó (Karád),

98 vízviszonyait: Mély tó (Kiscigánd), Apada tó (Szerdahely). Örvény. Árvíz alkotta, vízzel telt mélyedés. E név a Bodrogközben ritka: Nagy Örvényes, Kis örviny szög (Lelesz), Sebes örvény (Lelesz-Polyán). Hasonló lehetett a kátyú (Pap kátyú, Timár) és a kutyor (Szanaki kutyor, Szentmária) is. A víz, mint helynév csak a már említett Vízi borda (Karcsa) és a kisfaludi Vízi dűlőnévben szerepel. A bugy bugyborékoló vizet jelenthetett: Csóka bugy (Boly). Forrás. Ez a neve a természetes, földből fakadó vizeknek. Ártéri viszonyok közt nemigen jellemzőek, ezért a helynevekben alig vannak képviselve: Forrás szög (Bácska), Forráska (Bélly), Forrás tó (Zétény). Ér. Az ártér legjellegzetesebb, általában természetes vízfolyása. Egy részük a folyókból szakadt ki és oda is tért vissza, más részük a mélyebben fekvő mocsarakat, tavakat kötötte össze. A hosszabban kanyargó, több falu határában is ismert ereken (Füzes ér, Telek ér, Telebor, Balázs ér stb.) kívül minden falu határában sok apró vízjárás is volt. Pataknak ritkán hívták; az anyagban csak két olyan név szerepel: Patak tó (Karos) és Járó patak (Vajdácska), amelyekről feltételezhető, hogy nem Sárospatak városával vannak kapcsolatban. Csermely helynevet is csak egyetlen helyen találunk: Csermely szög (Karád). Az ér elágazásának neve ág, de itt ez a név is ritka: Két ági (Karád), Kis ág (Sárospatak). Az érnél kisebb és határozatlanabb medrű vízfolyás az erge. A Bodrogközben ez az elnevezés sem gyakori: Fiók érge (Kiscigánd), Ergepart (Nagycigánd). A különböző módon illetve sebességgel folyó vizet is jellemezték. A nagy folyók medrében a kanyarokban az uszadék megakadt: a Nagy akadó sűrűje (Bércei) Pesty gyűjtője szerint „a Tisza kanyarulatába eső zug". Ahol az erekben csak kis szintkülönbség volt, a víz csak csordogált: Poroszló csorgás (Szentmária), Csorgó ér (Karcsa, Sárospatak), ahol nagyobb, ott folyt: Folyó ér (Karcsa, Sárospatak), néha egészen gyorsan: Sebes ér (Rad, Szinyér, Viss), Zúgó ér (Olaszliszka). Karcsa határában ma ismernek egy Ballagfolyvány nevű eret, amelyben „a víz csak úgy ballagott" (S). Ha elakadt a vízutánpótlás, az ér megállt: Holt ér (Luka), Hót ér (Pácin, Ricse), Holt Telebor (Sárospatak). A névadással leírták az ér vízviszonyait: Mély ér (Alsóberecki, Nagykövesd, Szomotor), földrajzi helyzetét: Helmeci ér (Bácska), Határ ér (Nagykövesd), Elő ér (Lelesz), tulajdonosát: Kocsis ere (Agárd), Sánta Jakab ere (Sárospatak), használatának módját: Kaszált ér (Alsóberecki), Malom ér (Ricse), Mosó ér (Őrös), egyéb jellemzőit: Nagy ér (Vajdácska), Hosszú ér (Pácin), Szép ér (Lelesz), Sovány ér, Tekerés ér (Sárospatak). A folyószabályozás nemcsak a felszíni vizek rendszerét változtatta meg, de teljesen átalakította a terület talaj vízháztartását is. Ma csak a folyók mentén követi azok vízjárását, a múlt században sokkal nagyobb területen igazodhatott a tényleges elöntéshez. Míg ma erősen ingadozik (2-4,

99 illetve 3-6 m

100 között), a szabályozás előtt járása is 97 Csádé: csalit, cserjés, giz-gaz. (TESz I. 465.) 98 Gyócs: tiszta vizű tó, nádmentes vízállás. (Kiss L., 1988.

1. 544.) 99 Marosi S.-Somogyi S., 1990. 163. 100 Marosi S.-Szilárd J., 1969. 53. 299