A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

VIGA Gyula: Tájforduló társadalom (Megjegyzések a kultúra ökológiájához)

A TÁJFORMÁLÓ TÁRSADALOM (Megjegyzések a kultúra ökológiájához) VIGA GYULA A magyar néprajzban nem újkeletű az ökológiai szemlélet, jóllehet e tudományos közelítés fogalmi és metodológiai rendszere - máig nem megnyugtatóan - az elmúlt két-három évtizedben körvonalazódott. A magyar, de zömében közép-európai néprajz mint diszciplina megalkotói, önálló tudománnyá szervezői zömmel geográfusok voltak, akik - koruk fogalomrendszerében gondolkodva - mai értelemben ökoszisztémákat írtak le, s a Kárpát-medence relatíve tradicionálisnak vélt területhasznosítási formációit értelmezték.

1 A magyar etnográfia talán legmarkánsabb alakja, Bátky Zsigmond sokáig a Földrajzi Közlemények szerkesztője is volt, tevékenységének másik csomópontja pedig az emberföldrajz jelentős folyóirata, a Föld és Ember köréhez kapcsolható.

2 Említést érdemel még, hogy a Magyar Földrajzi Társaság, pl. a Cvijics-féle szerb antropogeográfiai kutatások eredményeinek megismertetésével, ugyancsak korán bevont a vizsgálatába olyan módszereket, amelyek egyaránt megfelelnek a korabeli emberföldrajz és a kulturális ökológia elvárásainak.

3 Természetesen sokkal újabb keletű a rendszerszemléletű ökológia megjelenése a magyarországi néprajzban, ami több irányból, több diszciplina felől érkezett, s ennek megfelelően többféle az értelmezése, alkalmazása is. (Tükröződik ez az elnevezésekben is: etnoökológia, humánökológia, szociálökológia, kulturális ökológia, ökológia antropológia, vallásökológia stb.,

4 bár ezek hangsúlyai sem azonos értelmezést sejtetnek.) Az egyik irány az amerikai kulturális ökológia, kezdetben elsősorban Steward, J. H. alapvető munkája, ami főleg Gunda Béla, Hofer Tamás és Sárkány Mihály közvetítésével ültetődött át a magyar néprajzba.

5 Gunda mellett Hofer Tamás igyekezett az ökológia fogalmait a kulturális csoportok szerveződésének tanulmányozására is rávetíteni (kulturális area, ökológia „fülke" - niche).

6 E közelítésre, mindenekelőtt Gunda Béla szemléletmódjára alapvetően jellemző, hogy Steward, J. H. teóriájából elsősorban a „kulturális mag" vizsgálatának jelentőségét emeli ki, valójában azonban archaikus reliktumterületek példáin mutatja meg a környezet és az azt kihasználó technológia viszonyát, az azokhoz kapcsolódó magatartásformákat, gesztusokat stb. Példái természetesen rendkívül eklatánsak, ám egészükben az ember és környezet viszonya kultúrára gyakorolt hatásának „finomszerkezetét" tárják fel - igen eredményesen. Mindez nem vizsgálataik fogyatékosságát jelzi, hanem a Steward-féle eredeti célkitűzéseket: a kulturális ökológia csak egy a kulturális alakzatokat funkcionális összefüggéseikben és a kulturális változásokban megragadó metodológiában, ami elsősorban 1 Az említés szintjén: Jankó 1900.; Jankó 1902.; Györffy 1934. 2 Bátky Zsigmond életművéről összegzőén: Gunda 1978. 3 Németh 1917. 4 Sárkány 1979.; Gunda 1986.; Borsos 1994. 5 Steward 1955.; Gunda 1986.; Gunda 1980. 6 Hofer 1980. 115. 27-1