A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

GYULAI Éva: A miskolci szőlő és birtokosa a diósgyőri uradalom zálogbirtoklásának első századában (1540-1600)

szőlőt hagyott örököseire, egy 17. század eleji forrás bizonyítja. 1622-ben fia, Hevesi Dániel elzálogosítja parlagszőlőjét Csindom Jánosnak 20 forintért.

135 Ugyanez a szőlő az Adományszőlővel együtt 1629-ben is szerepel a vármegyei jegyzőkönyvben, amikor a Hevessy-unoka, Hevesi Mihály tiltja apját birtokai eladásától, mivel a szentgyörgyi Adományszőlőt Petrák Györgynek, egy másik Bodogh neveztűt Csindom Jánosnak adott el.

136 A szentgyörgyi Bodogh-szőlő azonosításában egy 1617-es topográfiai adat lehet segítségünkre. Ekkor Nemes Hevesi Mihály tiltja apját a Kecskekő (Kechke kő) promontoriumon lévő szabad és ősi parlagszőlő eladásától (a cuiusdam vineae liberae et aviticae pronunc desertaé)}^

1 Mivel a Kecskekő nevű szőlőhegy nem szerepel a dézsmalistákon, egy városkönyvi bejegyzés

138 és a dézsmajegyzékek összevetésével

139 úgy véljük, a Kecskekő a Szentgyörgy része. így a Kecskekövön lévő szabad és ősi szőlő (1617) valószínűleg azonos a Bodogh nevű szentgyörgyhegyi szőlővel (1629), amely nevében talán a Boldogasszony plébániaegyház vagy oltár emlékét őrzi a protestáns hitű városban. A Hevessy család példa arra is, hogy egy családon belül különböző szőlőbirtokkal rendelkezhetnek annak tagjai. A dézsmamentes Adományszőlő, Szentjános és Bodogh nevezetű birtokok mellett volt dézsmás szőlő is, hiszen 1594-ben a dézsmajegyzékben Mihály pap özvegye is dézsmaadó (R. Michaelis Papné) 1 egri köböl tizeddel.

140 Hevessy Mihálynénak ez a szőlő talán saját öröksége. Ugyanő, nemes Gyulai Klára aszszony tiltja fiát, a rokonságot és a birtokszomszédokat 1603-ban a Bábonyibércen lévő műveletlen szőlője meg/elvételétől (emptione). A vármegyei szék előtti tiltakozásában meg is magyarázza, hogy az utóbbi igen zavaros idők és saját erőtlensége miatt (propter ista turbulentissima tempóra viriumque tenuitatem) nem volt képes szőlőjét műveltetni (ulterius excoli facere non posset), s ráadásul sok adóssága miatt a szükség annak eladására (divendere) is rászorítja.

141 S valóban, 1607-ben a vármegyei jegyzőkönyvbe már azt vezetik be, hogy „Miskolcon lakozandó Hevesi Mihály Papné Gyulai Klára asszony" 46 forintért elzálogosítja a Bábonyibércen lévő szőlejét kassai Titeli Zsófiának. A zálogos szőlő azonban csak Hevessyné halála után száll valójában az új birtokosra. „Míg én magam élek őkegyelméhez ne eresszem sem pedig maradékai, míg az Isten éltet őkegyelme nálam hagyja, hogy műveltessem és hasznát vegyem, éljek belőle, én is magam arra obligáltam, hogyha Úr Isten az világból kivesz tehát mindárast de factó őkegyelmére szálljon a felül megírt 46 forintért."

142 A nemes papné, akinek fia az apjától örökölt dézsmamentes szőlő eladásával igyekszik pénzre szert tenni, saját dézsmás szőlejét sem tudja de facto elzálogosítani, mivel élete fenntartásához szüksége van az abból származó jövedelemre. Unokája, a jeles nagyszülő nevét viselő Hevesi Mihály is fizet egy dézsmás szőlő után 1603-ban a Bedegvölgyön, ahol több mint 7 egri köböl bort termelt.

143 Hevessy Mihály özvegye 1607-ben bábonyibérci szabad szőlőjének felét (dimidetatem vineae suae liberae in promonthorio Oppidi Miskolcz Bábony Bérez vocato) 60 forintért adja el tisztelendő Makláry Demeter sajókeresztúri lelkésznek.

144 135 BmLt 501/1 4.k. 437. 136 BmLt 501/1 4.k. 838. 137 BmLt 501/1 4.k. 209. 138 M.jk. 144. 139 OL Reg.Dec. Borsod 1577/5 140 OL Reg.Dec. Borsod 1594/13 141 BmLt 501/1 3.k. 658. 142 BmLt 501/1 III. 783. 143 OL Reg.Dec. Borsod 1603/6 144 BmLt 501/1 3.k. 722. 169